Tóth Gabi: „Folyamatosan azzal támadtak, hogy nincs érettségim, magyarán leostobáztak, megvett a hatalom, álszent vagyok”
Tóth Gabinál eljött az idő, hogy kiírja magából a fájdalmakat, amiket nem egy oldalról kapott az elmúlt időszakban, olyan helyekről is, ahonnan nem számíthatott rá.
Fotó: Instagram/Tóth Gabi„Pont azokból, akik folyamatosan az elfogadást, toleranciát kérik számon azoktól, akik nem az ő szájuk íze szerinti értékrendet vallják. Folyamatosan azzal támadtak, hogy nincs érettségim, magyarán leostobáztak, megvett a hatalom, álszent vagyok. Miközben ebben az időszakban nekem a politikához közöm nem volt.”
„Csendben jegyzem meg, a választási kampányban sok vidéki honfitársam kapta meg az ostoba jelzőt. Mondjátok, mi ez, ha nem kirekesztés, lenézés? Számomra persze, ez nem volt újdonság, 17 év alatt kaptam már ennél durvább támadásokat is, például a magukat értelmiséginek tartó kollégák rendszeresen gúny tárgyává tettek, azzal, hogy tájszólással szóltak hozzám.
„A sokadik ilyen megkülönböztetés után rájöttem arra, hogy nemhogy nem kell szégyellni, de büszkének kell lenni arra, hogy honnan származom. Mint ahogy az is bebizonyosodott idővel, hogy nem a papírok száma határozza meg az embert.”
„Eddigi szakmai pályafutásom alatt sosem jutott eszembe, hogy közéleti szerepet vállaljak. Az értékrendem sosem volt titok, ezt hoztam otthonról. Az a nemtelen, sokszor igaztalan támadás cunami, azonban, ami a magukat elfogadónak és toleránsnak hirdető oldalról érkezett felém gyakorlatilag belesodort egy olyan szerető közegbe, ahol valóban el-és befogadtak.”
Így néz ki most Kulcsár Edina szerelmének teste, közösen edzenek
„A legnagyobb bajban álltak mellém és segítő kezet nyújtottak. Az őszinte igazság az, hogy soha nem vártak tőlem semmit ezért cserébe és „megvenniük” sem kellett, hiszen mindig is ez volt az én hitem szerinti, valódi közösségem.”
„Biztosan sokan emlékeznek még 2012 márciusára, amikor a 15-ei ünnepségen, a Kossuth téren büszkén énekeltem többed magammal a Nemzeti Dalt. És így érkezünk meg az elmúlt hetek történéseihez. Terror Háza Múzeum emlékkoncert, Daloskönyv, Békemenet és a Himnusz Székesfehérváron.”
„De lehet bárhol, a nemzet himnuszára sosem mondanék nemet, mert úgy érzem, hogy elárulnám azzal a hazámat. Elképesztő érzés volt állni azon a színpadon, mert még el sem kezdtem énekelni, máris olyan szeretet áradt felém a tömegből, ami felülírt minden meghurcolást, gyűlöletet, amit az elmúlt hónapokban kaptam. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem és a szakmai teljesítményem alapján ítél rólam. Én ma is ugyanaz a lázadó vagyok, aki harcolni fog az igazságért, a családjáért és értetek! #Je suis vidéki”
