Tóth Gabi rendkívül elfoglalt a tábor miatt: 80 szálon futok, mint az NDK-nejlonharisnya
Tóth Gabi a nagy szervezés közepette időt szakított ránk, és telefonos interjúban beszélt arról, hogyan érzi magát jelenleg, mennyire izgatott az első tábora miatt, illetve mik a legnagyobb kihívások a projekt kapcsán.
Tóth Gabi valóban nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött a párjával, Papp Máté Bencével, hogy gyerektábort (Egy a ritmusunk) szerveznek, ami csak részben az, ugyanis 22 éves korig kitolták a korhatárt, olyan sokan szerettek volna a nagyok közül is ott lenni a pomázi helyszínen. Jelenleg is nyitott a jelentkezés, és Gabi szeretné, ha most elsősorban újra a fiúk aktivizálnák magukat, mert időközben fordult a kocka, és a lányok „átvették a hatalmat.”
Hogy vagy jelenleg?
„Nagyon jól, ilyen rózsaszín minden! Igazából nagyon jól vagyunk, pörgés van, nyakunkon a tábor. Amikor azt hiszed, mindent leszerveztél, elintéztél, mindig jön valami új, szóval 80 szálon futok, mint az NDK-nejlonharisnya. Ezek most nagyon lefoglalnak, ez egy végtelenül izgalmas, pörgős időszak, miközben érzed, hogy teszed a dolgod, valami jót csinálsz. Megalkotni, megteremteni valamit, amivel adhatsz, különleges érzést generál benned. Nagyon menő érzés!”
Érezni rajtad az izgatottságot, ami a megasztáros időszakot idézi. Mondhatjuk, hogy azóta nem voltál olyan izgatott a karrieredben?
„Egyébként tényleg nem voltam azóta olyan izgatott. Különleges dolog ez, ugyanis ennyire közel még nem voltam emberekhez, hogy ugyanazon táborban aludjunk, együtt lélegezzünk, beszélgessünk, énekeljünk. Sok az új dolog, amiket még nem csináltam, persze énekelni tanítottam, ugyanakkor ilyen intenzív hét, mint ami vár ránk a táncolással és az énekléssel, az abszolúte új, és izgatottá tesz.”
Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, egy nap szeretnél egy ehhez hasonló tábort szervezni, és azon belül létrehozni egy olyan közösséget, mely hosszú távra szól.
„Ez elsősorban Máté ötlete, rutinosabb ebben, mivel szervezett már gyerektábort. Amikor nekem erről mesélt, teljesen egyértelművé vált számomra, hogy nem véletlenül kapcsolódtunk össze. Nekem ez egy nagyon-nagyon vágyam volt! Adott volt a helyzet, miután Máténak az édesanyjával rutinjuk is van ebben. Az a szeretet, ami Mátéban és a családjában van, egy nagyon motiváló dolog, közel áll a lelkemhez és az értékrendemhez.”
Tóth Gabiként mennyivel nagyobb rajtad a nyomás a tábor miatt? Érzed ennek az esetleges negatív hatását?
„Tudjuk jól, hogy fokozottabban fognak ránk figyelni. Nyilvánvalóan ezzel számoltunk, ezért beiktattunk plusz dolgokat, például lesz orvosi ügyelet. Velünk van egy mentőápoló, aki a nap 24 órájában bármikor készen fog állni, ha segítség kellene, ott alszik velünk a táborban. A szülők ezáltal még nagyobb biztonságban tudhatják a gyermekeiket, és nyilván olyan mennyiségű nevelőt raktunk össze, hogy például 8-10 főre jusson egy szakember, aki mindig terelgeti őket, figyel rájuk. Együtt fogjuk elkészíteni a bográcsételeket is, és nyilván fokozottan figyelünk mindenre, már csak amiatt is, mert amit én csinálok, annak nagyobb felelőssége van. Nagyon részleteiben végigjártunk minden eshetőséget. Egész héten ott leszünk a gyerekekkel, 0-24-ben. Hiába lakunk közel Pomázhoz, nem megyünk haza, mert ott a felelősség.”
Csatlakozz a Liner.hu szerkesztői csapatához!
„Két táborra oszlottak a táborba jelentkezők – egyrészt vannak, akik táncolni szeretnének és megismerni bennünket. A többiek pedig énekelni szeretnének, és nagyon vegyesen vannak. Először főként fiúk jelentkeztek, most pedig már a lányok vannak többen, úgyhogy jelenleg azon szurkolunk, hogy srácok is jelentkezzenek, hogy mindenkit párba tudjunk rakni, mivel a cél az, hogy a végén, vasárnap színpadra lépjünk közösen egy előadás keretében, amikor jönnek a szülők, látván azt, mit tanultak a gyerekek a hét folyamán.”
Volt benned bármi félsz azt illetően, hogy esetlegesen kevesen fognak jelentkezni?
„Amiatt semmiképpen, hogy kevesen fognak jelentkezni, inkább az dolgozott bennem, hogy nagy fába vágjuk a fejszét, és mi van, ha nem tudjuk kiszolgálni a tömeget. Emiatt muszáj húznunk egy limitet, mert ott van a kapacitás, és a figyelem is eloszlik. Ugyanez van a palkonyai vacsoraestekkel a testvéremmel, mivel limitálva van, hogy hány főre tudnak megfőzni egy vacsorát, és az mindenkinek ugyanolyan minőségű legyen, és nálunk is ez a helyzet.”