Öt éve próbálták megpuccsolni Erdogant, amelynek hatásai a mai napig érződnek

2016. július 15-ének estéjén egy dologtól volt hangos a világsajtó: káosz van Törökországban, a hadsereg egy csoportja megpróbálja megdönteni Erdogan hatalmát. Minden jelentősebb lap és hírtelevízió élőben számolt be az eseményekről, amelyet kétség kívül a világ tűkön ülve figyelt.

A hadsereg bizonyos tagjai még harci repülőket és tankokat is elcsentek maguknak, hogy kormányépületeket támadjanak és átvegyék a hatalmat az elnöktől. Erdogan kivezényelte a támogatóit, a polgárháborúra emlékeztető hangulatban az összecsapások sem maradtak el: 250 ember – köztük 24 puccsista – elhunyt és legalább kétezren megsebesültek. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Ez a júliusi este pedig teljes mértékben megváltoztatta Törökország életének minden szegletét, az oktatástól az igazságszolgáltatáson át a politikai vezetésig. Elképesztő leszámolás indult: feltételezett puccsisták, aktivisták, emberi jogi jogvédők kerültek börtönbe, tűntek el vagy egyenesen meghaltak.

Recep Tayyip Erdogan arra használta fel a puccsot, hogy még inkább bebetonozza magát a 2003-ban megszerzett hatalmába. Szűk egy évvel a puccskísérletet követően például Erdogan alkotmányos népszavazást rendezett, melynek eredményeképpen Törökország parlamentáris demokráciából elnöki köztársasággá változott, így Erdogan jelentős jogköröket kapott.

Ennek köszönhetően azóta Erdogan vasmarokkal tudja irányítani az országot, ha valami egy nap délután kitalál, abból akár már aznap este kötelező jogszabály lehet a jelentősen megerősített jogköreinek köszönhetően. Ez persze a hagyományos nyugati partnerekkel megnehezítette a kapcsolatot, sokan aggódnak ugyanis azóta is a török jogállamért.

Július 15 azóta piros betűs ünnep lett Törökországban, ilyenkor Erdogan mindig kihívja a híveit Ankarába, hogy emlékezzenek meg az eseményekről. Az elnök erős centralizációjának azonban meg lehetnek a hátulütői a szakértők szerint, mely a koronavírus-járvány alatt is megmutatkozott:

„Mindig megvan az árnyoldala annak, ha ennyi hatalommal rendelkezel: ha rosszul mennek a dolgok, mint mondjuk jelenleg a török gazdaság, sokkal nehezebb elterelni a felelősséget” – fogalmazott névtelenül egy nyugati diplomata a francia AFP hírügynökségnek.

Törökország ugyanis gyakorlatilag a puccskísérlet óta folyamatos és magas inflációban van, a török líra az értékének kétharmadát vesztette el az amerikai dollárhoz képest. Az ilyen magas inflációt pedig a törökök a saját bőrükön érzik a rendkívül magas árakban.

Erdogan egyébként biztos benne, hogy a jelenleg is Amerikában élő Fethullah Gulen prédikátor felelős a puccs szervezéséért, aki szerinte a „hálózatát” felhasználva beépült a katonaságba és az elnök ellen uszította. Gulen tagadta ezeket a vádakat, Washington pedig nem adja ki a törököknek a szónokot, amely komoly feszültséget okoz a két NATO-szövetséges között.

A puccsot követően a hadsereg is jelentősen megszenvedte a leszámolást, összesen 23 364 olyan személyt szereltek el, aki szerintük a Gulen-hálózat része. Suleyman Soylu belügyminiszter szerint a puccs óta összesen 321 ezer embert tartóztattak le, akit ezzel összefüggésbe lehetett hozni.

A legtöbbjüket ugyan azóta elengedték, a letartóztatásoknak azonban visszafordíthatatlan hatása volt a török politikára. A közszférában sem maradt el a leszámolás: közel 4000 ügyészt és bírát bocsátottak el a munkájukból, több mint 100 ezer köztisztviselőt pedig elbocsátottak, szintén arra hivatkozva, hogy a Gulen-hálózat tagjai.

Az állami Anadolu hírügynökség becslései szerint a bíróságok összesen 3000 embert ítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésre a puccs kapcsán a mintegy 5000 bűnös közül. Erdogan azonban nem tervez lassítani: most szerdán is kijelentette, hogy ameddig az utolsó embert nem kapják el, addig követni fogják ezt az utat.

Egyes szakértők szerint Erdogan a puccskísérletet arra használja fel, hogy a saját örökségét erősítse meg az országban, mintha ő lenne az „Új Törökország” egyik alapítója. Ez nem is lenne meglepő tőle, az általa vezetett párt ugyanis iszlám gyökereken nyugszik, miközben Mustafa Kemál Atatürk a mai Törökországot szekuláris alapon álmodta meg.

Voltak már olyan vélemények is, melyek szerint maga Erdogan szervezte az emberein keresztül a puccskísérletet, hogy ezáltal erősebb irányítás alá tudja vonni az országot és erősebb teljhatalmat szerezzen. Ennek igazságát valószínűleg nem tudjuk meg, annyit viszont tudunk: Erdogan azóta is töretlenül van hatalmon és semmi sem állítja meg abban, hogy leszámoljon a feltételezett puccsistákkal.