Ugyanakkor akad a pályáján egy olyan alkotás, amely nemcsak a „rossz, de élvezhető” kategória csúcsa, hanem egyben egy rejtett gyöngyszem is. „Mit lennél hajlandó megnézni Tom Hardyért? A színésznek páratlan vonzereje van, ami miatt sok bűnét megbocsátjuk. (…) De köztük van egy rejtett gyöngyszem, egy film, amely gyakorlatilag uralja a ‘annyira rossz, hogy már jó’ birodalmát.”

A 2006‑os Minotaur a görög mítoszt értelmezi újra – egészen sajátos módon. A történet szerint Hardy karaktere, Theo egy áldozatokból álló csoporthoz csatlakozik, hogy Krétára utazzon és szembenézzen a legendás szörnnyel, miközben elrabolt szerelmét próbálja megmenteni.

A Collider szerint azonban már a kiindulópont is problémás: „A film első nyilvánvaló problémája az, hogy a Minotaur című filmben nincs minotaurusz.” A hibrid lény helyett ugyanis egy „szteroidokon pörgő bika” szerepel, miközben a szereplőgárda „CW‑sorozatba illő tökéletes tinédzserekből” áll, akiket a szörny vadászik le.

Hardy és Tony Todd mentik meg a filmet a teljes összeomlástól

A film egyik megmentője Tom Hardy, aki Theo dühét és kétségbeesését olyan intenzitással hozza, hogy a karakter „akaratlan megmentővé” válik. „Hardy született hős. A Minotaur ezt kihasználja, és a neki járó reflektorfénybe helyezi.”

A másik kiemelkedő alakítás Tony Toddé, aki a gonosz Deucalion királyt formálja meg. „Todd extravagáns alakítása Deucaliont rajzfilmszerű, de vonzó gonosszá teszi.” A karakter „pokolbéli birodalma” és torz motivációi – köztük az, hogy saját testvérével akar utódot nemzeni – tovább erősítik a film groteszk hangulatát.

A koncepció jó, a kivitelezés döcög, de Hardy miatt megéri

A film alapötlete ígéretes: a hősi mítosz horror‑túlélő történetté alakítása akár működhetett is volna. A probléma az, hogy a megvalósítás „olcsó és esetlen”, és a film csak Hardy és Todd alakításainak köszönheti, hogy nem merül teljes feledésbe. „Talán nem gondoltad volna, hogy valaha eljutsz a Minotaurig, de ha igazi Hardy‑rajongó vagy, muszáj lesz.”