Több tiszteletet a nyugdíjas embereknek!
Általános problémát jelent az, ahogy sokan a nyugdíjasokkal bánnak a hétköznapi életünkben, legyen szó a tömegközlekedésről vagy bármilyen olyan helyzetről, ami alapvető kérdéseket vet fel.
Fiatalon természetesen még nem gondolunk a nyugdíjas évekre, ami teljesen normális, hiszen ekkor még messze nem tudatosul bennünk, hogy egy nap mi is megöregedhetünk, és szükségünk lehet segítségre, még egy átlagos bevásárlás során is,
Fiatalként sebezhetetlennek gondoljuk magunkat, majd a sok tapasztalattal a hátunk mögött szép lassan érett férfivá/nővé válunk, és elkezdünk más dolgok iránt is érdeklődni. Ez az élet rendje, ahogy az öregedés is. Emiatt is nagyon fontos, hogy valóban éljünk, használjuk ki a lehetőségeinket, mert eljön egy pont, amikor már minden sokkal nehezebb lesz.
Az idős emberek más életritmusban élnek, sokszor gondolkozásban is. Ez azonban még az alattuk lévő generációt nem jogosítja fel arra, hogy semmibe vegyék őket. Sajnálatos módon az utcán sétálva is megannyi alkalommal tapasztalhatjuk azt, ahogy tiszteletlenül bánnak a nyugdíjas korban lévő emberekkel, és néha még emberszámba sem veszik őket, vagy csak nevetnek rajtuk.
Ez nyilván a szakadék legmélyét jelenti, de ezek a problémák igenis jelen vannak, amik mellett nem mehetünk el szótlanul, és nemcsak amiatt, mert egy nap mi is meg fogunk öregedni, és tekintve azt, hogy az emberiség milyen irányba tart, még nehezebb lehet a helyzetünk.
Még mindig vannak jó emberek, akik segítenek az idősebbeknek, legyen szó csupán arról, hogy átadják a helyüket, vagy felsegítik őket a lépcsőn. Ezek nagyon fontos dolgok, és az adott idős ember számára igenis komoly segítséget jelentenek. Soha ne gondoljuk azt, hogy csak a nagy segítség a segítség. A kis segítség néha a legnagyobb segítség. Van, amikor egy kedves szó, vagy egy kérdés is nagy segítség lehet, ahelyett, hogy arcokat vágnánk a kasszánál, ami különösen akkor kellemetlen, ha ezt az alkalmazott csinálja.
Az esetek többségében igenis meg kell adnunk számukra a kellő tiszteletet, és nemcsak a kor miatt. Ne a korhoz kössük a tisztelet megadását, hanem az emberi mivoltunkhoz. Legyünk mi azok, akik utat mutatnak a társainknak, és segítjük a gyengébbet. Nincs szükség csodatévőkre, csak olyan emberekre, akik felismerik a helyzetet.
Néha nézzünk fel, nézzünk körül, és ne nyomogassuk megállás nélkül az okostelefonunkat. Ha ezt megtesszük, akár minden egyes nap segíthetünk valakinek. Lehetséges, hogy csak pár másodpercbe telik mindez, de a másik napját teljesen mássá tehetjük. Ezzel együtt, ha a helyzet nem is könnyű, és valaki mogorva velünk, nyeljünk egy nagyot, és ne menjünk bele egy olyan konfliktusba, aminek nincs értelme. Ne általánosítsunk, a nyugdíjasok körében sem, hanem magát az embert és a szituációt nézzük!
