Miközben a Vasember közel 600 millió dollárt hozott, a 300 című film néhány évvel korábban majdnem 500 milliót termelt. A stúdiók nem tudták, vajon a képregényfilmek vagy a történelmi‑fantasy látványfilmek jelentik‑e a jövőt.

A helyzetet tovább bonyolította James Cameron Avatarjának óriási sikere, amely „végtelen pénzt” termelt, és sokan úgy gondolták, Sam Worthington karrierje is rakétaként fog kilőni. Ebben a bizonytalan közegben mutatták be Louis Leterrier 2010-es Clash of the Titans (A titánok harca) című filmjét, ami bár szórakoztató alkotás volt, szinte minden rossz lóra tett.

A film ennek ellenére világszerte még a 300 bevételét is túlszárnyalta, és bár a Rotten Tomatoes értékelése mindössze 27%, 2012-ben folytatás is készült A titánok haragja címmel. Mégis, mindkét film szinte teljesen eltűnt a köztudatból, miközben az Avatar, a Vasember vagy a 300 máig meghatározó popkulturális hivatkozási pontok.

Egy sztárokkal telepakolt görög mitológiai kaland

A 2010-es film az 1981-es klasszikus remake-je, amely Ray Harryhausen ikonikus stop-motion effektjeiről volt híres. A történet Perseusz görög mítoszán alapul, akit Sam Worthington alakít. A filmben a szereplőgárda egészen elképesztő:

• Liam Neeson mint Zeusz
• Ralph Fiennes mint Hádész
• Gemma Arterton mint Io
• Luke Evans mint Apollón
• Danny Huston mint Poszeidón
• Mads Mikkelsen, Liam Cunningham, Nicholas Hoult és Rory McCann mint Perseusz kísérői

A történetben Hádész dühös Zeusra, amiért rásózta az alvilág uralmát, Zeusz pedig az emberekre haragszik, amiért elfordultak az istenektől. A halandók pedig mindenkire mérgesek, mert „embernek lenni nehéz”. A káosz közepén Perseusz az egyetlen, aki hidat képezhet istenek és emberek között, miközben kideríti, hogy valójában Hádész a főgonosz.

A film egyik legismertebb pillanata Zeusz ikonikus mondata, amely a marketingkampány központi eleme volt: „Engedjétek szabadjára a Krakent!” A jelenet a reklámokban sokkal teátrálisabbnak tűnt, mint amilyen valójában a filmben.

Miért alulértékelt a film?

A Collider szerint A titánok harca azért működik, mert „szinte mindent teljesen komolyan játszik”. A készítők nem próbálták meg ironikusan kezelni a görög mitológia melodramatikus elemeit, és nem erőltettek bele Marvel‑szerű poénokat. A film így ugyan nem válik mesterművé, de kifejezetten élvezetes marad.

A jelmezek és a látványvilág is sokat hozzátesz: az istenek túlzó, páncélos megjelenése olyan, mintha egy videojáték legmagasabb szintű karakterei keltek volna életre. A folytatás ugyan megpróbálta továbbvinni az első rész erősségeit, de ekkorra Hollywood már felismerte, hogy a közönség nem a görög mitológiára, hanem a szuperhősfilmekre vágyik — és „szinte bárkire Sam Worthington helyett”.

Magyarországon is elérhető

A Titánok harca az elmúlt években Magyarországon is új lendületet kapott, részben azért, mert az Apple TV+ hazai kínálatában is elérhetővé vált, így sok néző most találkozik vele először vagy fedezi fel újra. A magyar közönség hagyományosan kedveli a látványos, mitológiai alapokra épülő kalandfilmeket, és a streamingplatformok térnyerésével egyre többen keresik azokat a klasszikus vagy félklasszikus blockbustereket, amelyek a moziban talán elkerülték a figyelmüket.

A film sztárgárdája – Liam Neeson, Ralph Fiennes, Sam Worthington és Gemma Arterton – itthon is jól ismert, ami tovább növeli az érdeklődést, és sok magyar néző számára külön vonzerőt jelent, hogy a görög mitológia látványos, modern feldolgozását kapják kézhez egyetlen kattintással. A streaminges jelenlét így új életet lehelt a filmbe, amely a hazai toplistákon is egyre gyakrabban bukkan fel.