Az első világháború kitörésekor a Harland and Wolff hajógyárban Belfastban gyártott gőzöst kórházhajóvá alakították, ám 1916 novemberében egy német tengeralattjáró aknájára futva kevesebb mint 1 óra alatt elsüllyedt, miközben a fedélzetén utazó 1 060 ember közül harmincan életüket veszítették. A roncs körülményei az elmúlt több mint 100 évben érintetlenek maradtak, míg Jacques-Yves Cousteau 1975-ben 120 méteres mélységben felfedezte a hajótestet.

A görög Kulturális Minisztérium közlése szerint egy 11 fős mélytengeri búvárcsapat kemény körülmények között, május 6. és 13. között hajtotta végre a mentőakciót, aminek során a legértékesebb relikviákat – a hajóharangot, a baloldali navigációs lámpát, ezüstözött tálcákat, kerámiaburkolatú törökfürdő-csempéket és porcelánmosdót – emelték ki a roncsból.

A búvárok zárt áramkörös légzőfelszerelésben küzdöttek az erős áramlattal és a szűk látótávolsággal, mielőtt a kiemelt műtárgyakat Átenákba szállították konzerválásra. Az egyik porcelántányér élénk kék pecsétjeként ma is olvasható a ’White Star Line’ felirat, míg a fehérre mázolt porcelánmosdó megőrizte eredeti fényét.

A leletmentést az újonnan épülő pireausi Víz alatti Antikvitások Múzeumának kialakítása során végzik el, ahol a Britannic-relikviák központi helyet kapnak az első világháborús gyűjteményben. A múzeum célja, hogy 2026 nyarán megnyitva, a tenger mélyén rejtőző törött történeteket és technikai különlegességeket mutassa be a nagyközönségnek – írja a Mirror.

Az első nagy volumenű, 100 év után ismét felszínre került anyag visszatérésével új fényt vetnek a HMHS Britannic történetére, jelezve, hogy a tengeri régészet és a mélytengeri technológia ötvözése még mindig tartogat meglepetéseket.