A Mianmar és Thaiföld keleti határa mentén zajló konfliktus a közelmúltban kezdett nemzetközi média figyelmének központjába kerülni, mivel a február 1-jei katonai hatalomátvétel óta egyre intenzívebbé vált a konfliktus. Az összecsapások azonban már januárban elkezdődtek a térségben, és azóta több tucat, vagy talán több száz gázolásos támadás, összecsapás és teljes körű ütközet történt a mianmari hadsereg és a Karen Nemzeti Felszabadító Hadsereg (KNLA) között, a térségben élő civilek és harcosok elmondása szerint.

Valójában csak március 27-én, amikor a Tatmadaw, vagyis a mianmari hadsereg légicsapásokat kezdett végrehajtani karen etnikumú falvak ellen – megtorlásul egy KNLA által ellenőrzött területen lévő Tatmadaw bázis elfoglalásáért –, kezdett felfigyelni a világ a kelet-mianmari Kayin államban kialakult helyzetre. Ennek legfőbb oka, hogy ez kiváltotta a határon túlra, Thaiföldre menekülő karen falusiak elvándorlását. Amikor a thaiföldi hatóságok visszautasították őket, thaiföldi és külföldi újságírók özönlöttek a thaiföldi Mae Hong Son tartománybeli Mae Sam Laep (más néven Thaw Le Hta) határ menti faluba, hogy tudósítsanak a kialakuló humanitárius válságról. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Ám még mielőtt a határ mianmari oldalán zajló konfliktus közvetlenül hatott volna Thaiföldre, megjelentek jelentések arról, hogy a thaiföldi hatóságok 700 zsák rizst próbáltak eljuttatni a Salween folyó mentén lévő táborokban állomásozó Tatmadaw-csapatoknak, mely komoly kérdéseket vetett fel Thaiföld álláspontját illetően, a Mianmarban a puccs óta zajló szélesebb körű harcokkal kapcsolatban.

Bár a thaiföldi hadsereg tagadta, hogy bármilyen szerepet játszott volna a mianmari csapatok ellátásában, jól értesült határ menti források megerősítették, hogy a Tatmadaw segítséget kért a thaiföldi hatóságoktól a rizs hajóval történő szállításához a Salween folyón, amely a két ország közötti határ részét képezi. Erre azért volt szükség, mert a KNLA támadásai elvágták a Tatmadaw utánpótlási vonalait, ezzel ellehetetlenítve a teherautókon, lovakon vagy gyalogosan történő szárazföldi szállítást a frontbázisokra.

Ezek a támadások, amelyeket szinte naponta hajtottak végre a KNLA 5. dandár által ellenőrzött területen, Kayin állam Hpapun vagy Mutraw körzetében, szintén súlyos áldozatokkal jártak. A KNLA becslései szerint a januári konfliktusok kitörése óta legalább 300 Tatmadaw-katona halt meg vagy sebesült meg Észak-Kajin államban a rajtaütések, mesterlövészek és taposóaknák miatt.

A határok átlépése

Mivel nem jutottak utánpótláshoz, egyes csapatok rendkívüli intézkedésekhez folyamodtak, hogy szükségleteiket kielégítsék. Március 23-án például egy öt katonából álló csoport átúszta a Salweent, hogy rizst, olajat, szárított élelmiszereket és whiskyt vásároljon Tha Ta Fangban, egy másik Mae Hong Song tartománybeli faluban. Egy szemtanú szerint a katonákat barátságosan fogadták thai kollégáik, akik nem léptek fel ellenük annak ellenére, hogy a koronavírus miatti korlátozások értelmében tilos a határátkelés. A thai katonák figyelmeztették a helyieket, hogy tartózkodjanak attól, hogy fényképeket készítsenek a Tatmadaw katonáiról és a Thaiföldön vásárolt élelmiszereikről – mondta egy szemtanú.

Visszafelé a Dah Gwe-i bázisra, a folyó mianmari oldalára a katonák egy thai-kareni lakos Tha Ta Fang, más néven Mae Kha Hta thaiföldi lakos hajóján utaztak. Bár a csónakot végül visszaszolgáltatták, nem volt világos, hogy a tulajdonosnak volt-e bárminemű választása abban a kérdésben, hogy kölcsönadja-e azt a határ túloldaláról érkező „látogatóknak”. A thaiföldi hatóságok pedig ezúttal sem emeltek ellene kifogást.

A mianmari csapatok azonban gyakrabban támaszkodtak a határ saját oldalán történő fosztogatásra, hogy élelmiszert és más szükséges dolgokat szerezzenek be. Ennek érdekében tüzérségi tűzzel lőtték a falvakat, arra kényszerítve a lakosokat, hogy elmeneküljenek, és hátrahagyják a legtöbb holmijukat, beleértve a rizst és a jószágokat is.

Április 17-én a Dah Gwe-nél állomásozó csapatok tüzet nyitottak a thai-kareni falusiak tulajdonában lévő hajókra is, amelyekkel a fenyegető légicsapások miatt elüldözött menekülteknek szállítottak sürgősségi ellátmányt. Az incidens szemtanúi, helyi falubeliek elmondták, hogy számos lövés érte el a folyó thaiföldi oldalát, de ez nem váltott ki semmilyen reakciót a határ védelmére állomásozó thaiföldi csapatok részéről.

Egy héttel később, április 24-én ugyanott egy másik hajó került tűz alá, ezúttal thaiföldi határőröket szállító rendőrökkel. Két nappal az incidens után a thaiföldi hatóságok találkoztak a Tatmadaw képviselőivel, hogy megvitassák a történteket. A két fél megállapodást kötött, amelynek értelmében a segélyt és ellátmányt szállító hajók szabadon közlekedhetnek a folyón, a thaiföldi külügyminisztérium pedig sajnálatát fejezte ki a szóvivője, Tanee Sangrat által „félreértésnek” nevezett eset miatt.

Ez az esemény rávilágított arra, amit sok határ menti helyi lakos a thaiföldi hatóságok karen menekültekkel szembeni diszkriminatív hozzáállásának bizonyítékaként értékel, mely szöges ellentétben áll a thaiföldi szuverenitást nyíltan megsértő mianmari csapatokkal való szívélyes viszonyukkal.

Ennek másik példája volt a menekültek rövid ideig tartó thaiföldi területen való jelenlétére adott reakció, mielőtt még visszafordították volna őket: a thai média által közzétett fényképen egy férfi teljes egyéni védőfelszerelésben fertőtlenítette a menekültekkel érintkező köveket. Ez a bizarr látvány, amelynek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy demonstrálja a menekültek által okozott közegészségügyi kockázatokkal kapcsolatos thaiföldi aggodalmakat, széles körű kritikát váltott ki a közösségi médiában.

Mindeközben Tha Ta Fang lakosai, akik szemtanúi voltak a határ túloldalán végrehajtott légicsapásoknak, a Myanmar Now-nak elmondták, hogy látták, amint egy mianmari katonai repülőgép átrepült a falujuk felett, mielőtt bombákat dobott le Kayin államban – szerintük ez egy újabb bizonyíték arra, hogy Thaiföld a KNU-val folytatott konfliktusban a Tatmadaw oldalára áll, a mianmari rezsim nemzetközi elítélése ellenére is.

Más megfigyelők is megjegyezték, hogy Thaiföld vonakodik bármilyen olyan akciót engedélyezni, amely nem tetszene a mianmari rezsimnek. Azok az újságírók, akik a határra utaztak, hogy a menekültek helyzetéről tudósítsanak, azt mondják, hogy a thaiföldi hadsereg megtagadta tőlük az engedélyt, hogy interjúkat készítsenek a légicsapások elől menekülő karen falusiakkal, míg segélyszervezetek szerint a thaiföldi hatóságok Mae Sam Laepben kezdetben még a menekültekhez való segélyszállítást is megakadályozták.

Eközben a visszaszorítás miatt több ezer karen falusi van kitéve a támadásoknak, így kénytelenek barlangokban vagy a dzsungelben menedéket keresni, ahol egészségük és biztonságuk is igen nagy veszélyben van. „Nagyon nehéz számomra a dzsungelben élni, mert két gyermekem van, és a kisebbik még csak egy hónapos. Néha az esőben, néha pedig a hőségben élünk” – mondta Beh Beh, egy fiatal anya, akinek a szülőfaluja egyike volt azon falvaknak, amelyeket légicsapások értek, miután a KNU múlt kedden elfoglalta a Mae Sam Laep-pel szemben lévő Tatmadaw bázist. A legtöbb környékbeli faluhoz hasonlóan azonban ez is üres volt, mivel lakói március végén elmenekültek, abban a reményben, hogy Thaiföldön találnak menedéket.

Sajnos nem valószínű, hogy a feszültségek egyhamar enyhülni fognak a térségben: a KNLA forrásai szerint az 5. dandár célja, hogy átvegye az ellenőrzést a Salween mentén lévő összes támaszpont felett, ha a Tatmadaw nem vonja ki csapatait a határról. A KNLA szerint ezt a térségben élő karen civilek már régóta követelik, mivel a mianmari csapatok jelenléte a közösségeik közelében, beleértve az Ei Tu Hta belső menekültek táborát is, megakadályozza őket abban, hogy félelem nélkül éljenek és dolgozzanak.

A Tatmadaw eközben úgy tűnik, hogy jóformán beássa magát, megteremtve a harcok fokozódásának és a civilek további elüldözésének lehetőségét. A junta szóvivője, Zaw Min Tun vezérőrnagy azzal vádolta a KNLA 5. dandárját, hogy megsértette az országos tűzszüneti megállapodást, amelyet a fegyveres csoport politikai szárnya, a Karen Nemzeti Unió 2015-ben írt alá. A KNLA kategorikusan tagadta a vádakat, és azt állítja, hogy kész szembenézni bármivel, amit a Tatmadaw a nyakába akar akasztani.

„A légicsapások nem jelentenek újdonságot számunkra. A múltban már sokszor megtapasztaltuk őket. Légicsapásokkal nem tudnak legyőzni minket, és nagyon gyengék a szárazföldi támadásokban, mert a gyalogos katonáik nem túlzottan erősek”

– mondta Saw Mu Heh dandártábornok, a KNLA 5. dandárjának parancsnoka egyik nyilatkozatában.

A térségben élő civilek számára, akik elmondásuk szerint március 27. óta minden nap látnak repülőgépeket és drónokat a fejük felett, mindez azt jelenti, hogy nehézségeik még ennél is súlyosabbak lesznek, miközben a menekülés egyre nehezebbé válik majd. Csak a múlt héten tucatnyi légicsapást jelentettek, ami több mint kétezer embert kényszerített arra, hogy átlépje a határt. Az azonban továbbra sem világos, hogy a thaiföldi hadsereg engedélyezi-e a menekültek legújabb hullámának maradását. Azok számára, akik igyekeznek enyhíteni a kibontakozóban lévő válság hatásait, ez a bizonytalanság még nagyobb kihívás elé állítja őket.