A rendszeres testmozgás jelentősen csökkentheti a szorongás kialakulásának kockázatát
Bizonyára senkinek sem mondunk újat ezzel a ténnyel, de a koronavírus-járvány közepette hajlamosak voltunk megfeledkezni a testmozgás jótékony hatásairól.
A szorongásos zavarok – amelyek jellemzően az ember életének korai szakaszában alakulnak ki – körülbelül minden 10. embert érintenek, és kétszer olyan gyakoriak a nőknél, mint a férfiaknál. Egy új kutatás szerint a rendszeres testmozgás közel 60 százalékkal csökkentheti a szorongás kialakulásának kockázatát.
Egy svédországi kutatócsoport szerint az egyik leggyakoribb javaslat, amelyet a jó közérzet javítására tesznek, az a fizikai aktivitás, legyen szó sétáról vagy csapatsportról. Bár a testmozgás ígéretes stratégia a szorongás kezelésére, a tanulmány szerzői szerint kevés kutatás van arra vonatkozóan, hogy a testmozgás mértéke, intenzitása vagy fizikai erőnléti szintje milyen hatással van a szorongásos zavarok kialakulásának kockázatára.
Az új tanulmány felfedezte, hogy azoknál az embereknél, akik 1989 és 2010 között részt vettek a világ legnagyobb hosszú távú sífutóversenyén, „szignifikánsan alacsonyabb volt a szorongás kialakulásának kockázata”, mint a nem síelőknél ugyanebben az időszakban. A kutatócsoport csaknem 400 ezer ember adatait vizsgálta meg az egyik legnagyobb, mindkét nemre kiterjedő epidemiológiai tanulmányban.
A testmozgás nagyobb hatással van a nőkre
A kutatócsoport azonban szemmel látható különbséget talált a férfi és női síelők esetében a testmozgás teljesítményszintje és a szorongás kialakulásának kockázata között. Míg a férfi síelők fizikai teljesítménye láthatóan nem befolyásolta a szorongás kialakulásának kockázatát, addig a női síelők között a legmagasabb teljesítményt nyújtó csoportban csaknem kétszeres volt a szorongásos zavarok kialakulásának kockázata ahhoz a csoporthoz képest, amelyik alacsonyabb teljesítményszinten volt fizikailag aktív.
A kutatócsoport hozzáteszi, hogy eredményeik a tudományos kutatás számára viszonylag ismeretlen területet fednek le, mivel a legtöbb korábbi tanulmány a depresszióra vagy mentális betegségekre összpontosított, szemben a kifejezetten diagnosztizált szorongásos zavarokkal.
Kifejtik, hogy a témával foglalkozó legnagyobb tanulmányok némelyike csak férfiakra terjedt ki, jóval kisebb volt a mintabázisuk, és vagy csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem rendelkeztek nyomon követési adatokkal a fizikai aktivitás mentális jólétre gyakorolt hosszú távú hatásainak nyomon követésére. A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy a fizikai teljesítmény és a szorongásos zavarok kockázata közötti összefüggés meglepő felfedezése a nők esetében is hangsúlyozza eredményeik tudományos jelentőségét az utóvizsgálatok szempontjából.