Csillapíthatja az állandó éhségérzetet a nagy intenzitású testmozgás
Még a legszigorúbb diétát folytató, fogyni kívánó emberek sem tudnak gyakran ellenállni egy-egy hamburgernek vagy táblás csokoládénak, egy új tanulmány szerint azonban ennek a csábításnak könnyen véget lehet vetni.
Twenty20
A Washington Állami Egyetem tudósai által végzett tanulmány az úgynevezett „sóvárgás-lappangására” összpontosít, ami arra az elképzelésre utal, hogy minél tovább vagyunk megtagadva valamitől, annál jobban vágyunk rá.
Az eredetileg a kokainfüggőséget vizsgáló kutatók által kitalált fogalom a fogyókúra összefüggésében lényegében azt jelenti, hogy annál nehezebb nemet mondani a jégkrémre és a sült krumplira, minél tovább eszünk káposztát és zellert.
Tudósok arra vállalkoztak, hogy feltárják, a testmozgás segíthet-e figyelmen kívül hagyni azokat a jeleket, amelyek az egészségtelen táplálkozáshoz vezethetnek. Ilyen lehet egy pizza- vagy hamburgerreklám a tévében, ami miatt felemeljük a telefont, hogy rendeljünk, vagy egy óriásplakát, ami miatt a McDonald’s felé vesszük az irányt.
Ennek érdekében a kutatócsapat patkányokat idomított arra, hogy egy kar megnyomásával keressék meg a magas zsírtartalmú ételgolyókat, amelyek bekapcsoltak egy izzót, és egy hangot adtak ki, mintegy jelzőként szolgálva az adagolás előtt.
A kísérleti rágcsálókat 30 napos diétára fogták, ahol nem jutottak hozzá a pelletekhez, majd két csoportra osztották őket: az egyiket rendszeres, nagy intenzitású futópados futásra kényszerítették, a másikat pedig hagyták, hogy csak a szokásos tevékenységüket végezzék.
A diétás időszak befejezése után a patkányok ismét hozzáférhettek a karhoz, de ezúttal annak megnyomásakor nem adtak ki ételgolyókat, csak a fényt kapcsolták be és hangjelzést sugároztak magukból.
Ekkor derült ki, hogy a nem edző patkányok csoportja lényegesen többször nyomta meg a kart, mint a testmozgást végző csoport, ami arra utal, hogy a plusz fizikai aktivitás elnyomta a magas zsírtartalmú ételek iránti sóvárgásukat.
Az eredmények érdekes lehetőségeket vetnek fel, de a tudósok hangsúlyozzák, hogy ez a rágcsálókon végzett kutatás még korai stádiumban van; a következő lépések során a különböző típusú testmozgásoknak az emberi agyban játszódó mechanizmusaira összpontosíthatnak.
