A 64 éves, Bronxban élő férfi hónapokat töltött a romok között túlélők után kutatva, majd évekkel később katonaként részt vett az iraki invázióban. A szolgálat során és azt követően elszenvedett poszttraumás stressz-zavar (PTSD) terhét ma egy Ben nevű, magasan képzett golden retriever könnyíti meg, akit a veteránokat támogató K9s For Warriors szervezet biztosított számára.

„Azonnal rám ugrott” – idézte fel Jarvis a The Postnak első találkozását négylábú társával, hozzátéve: „Megvan az a boldogság, ami évek óta hiányzott.”

Jarvis élete 2001. szeptember 11-én gyökeresen megváltozott. A tiszta, hűvös kedd reggelről úgy emlékezett, hogy „tökéletes napnak” indult, majd műszakja közepén értesült a repülőgépek World Trade Centerbe csapódásáról. „Senki nem hitte el – mindenki azt gondolta, ez egy Bruce Willis-film” – mondta „Reméltem, hogy senki nem hal meg.”

Azonnal a helyszínre sietett segíteni

Azonnal a helyszínre sietett, és kilenc hónapig nem hagyta el a „halmot”, előbb túlélők, majd áldozatok után kutatva. „Érezni lehetett a hullaház szagát” – idézte fel a máig kísértő emlékeket. A tragédiában két közeli ismerősét is elvesztette: Walter McNeil volt elsőtisztet és Ronnie Henderson tűzoltót – emelte ki a New York Post.

Man’s best friend: Former NYC soldier, 9/11 first responder dealing with horror of attacks thanks to new service dog https://t.co/ejnCpacxqb pic.twitter.com/uOIFWrBWT0

— New York Post (@nypost) September 11, 2025

Bár 23 év szolgálat után a Nemzeti Gárdából való nyugdíjazásra készült, a támadás után egységét bevetették Irakban a 2003-as amerikai invázió során. „Megtettem, amit meg kellett tennem” – mondta tömören. A 2004-es leszerelés után azonban a háború és a 9/11 utóhatásai tovább gyötörték.

„Hazajöttem, és nem ismertem magamra” – vallotta be. Ingerlékeny lett, súlyos fejfájások kínozták, álmatlansággal küzdött, és „folyamatosan a háta mögé nézett”. A tömegrendezvényeket, például a Yankees-meccseket is kerülte. „Nem szerettem a tömeget vagy a zajt. Minden leállt.”

Már minden más

Családja is észrevette a változást, és segíteni akartak. Egy VA kórházi tanácsadó figyelmeztette: „Ne tartsd magadban, mert egy nap fel fogsz robbanni.” Ekkor ismerte be: „Azt hittem, képes vagyok kezelni magam, de rájöttem, hogy segítségre van szükségem.” PTSD-t, depressziót és szorongást diagnosztizáltak nála.

Állatszerető emberként szolgálati kutyára pályázott, és 2023-ban találkozott Bennel, aki kilenc hónapos, mintegy 30 ezer dollár (kb. 10 millió forint) értékű kiképzés után került hozzá. Ben azóta „több, mint gyógyszer”, Jarvis „büszkesége és öröme”. A páros elválaszthatatlan, és együtt térnek vissza a WTC helyszínére is az évfordulón. „Ben nélkül nem tudnám megtenni” – mondta, hozzátéve: „Fontos, hogy lerójam a tiszteletemet. Még mindig érzem azt a gyomorszorító izgalmat.”

„Jól érzem magam, biztonságban érzem magam” – fogalmazott: „Határozottan büszke vagyok a szolgálatomra – ha újra kellene csinálnom, megtenném.”