Tudósoknak először sikerült laboratóriumi körülmények között úgynevezett kvantum tartományfalakat létrehozniuk.
Mérnökök létrehoztak egy kvantumpontokból álló réteget, aminek eredményeképpen egy stabilabb, rekordközeli hatékonyságú napelemet kaptak.
99 százaléknál jobb pontosságot sikerült kimutatniuk szilíciumalapú kvantumeszközökben, ezáltal megnyílhat az út a gyakorlati, skálázható, hibamentes kvantumszámítógépek előtt.
Ha beválik az elképzelésük, és sikerül realizálni a terveket, akkor minden idők egyik legpontosabb űrtávcsövét hozhatják létre, amivel nemcsak a világűrt, hanem a szubatomi részecskéket is tanulmányozhatják.
Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy kvantumenergiát felhasználva jelentősen csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket.
A világegyetemet két, látszólag összeegyeztethetetlennek tűnő tudományos törvényszerűség szabályozza – a klasszikus fizika, amelyet évszázadok óta már megszokhattunk, és a kvantumfizika kísérteties világa, ami az atomi dimenzióban létezik; a kettő közötti átmenetről azonban eddig nem lehetett túl sok mindent tudni.
A top 500-as listán szereplő francia Jean Zay szuperkomputer az első olyan nagy teljesítményű számítógép, ami fotonikus koprocesszorral rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az információt kizárólag fény segítségével továbbítja és dolgozza fel.
Az időkristályok úgy hangzanak, mintha egy videójáték-karakter által összegyűjtött kincsekről lenne szó, a valóságban azonban a kvantumkomputerek egyik kulcsfontosságú komponenseiről beszélhetünk.
Egy lépéssel közelebb kerültünk a megfoghatatlan, szinte észlelhetetlen részecskék univerzumban betöltött szerepének feltárásához.
Kvantumfizikusok legújabb elmélete szerint a körülöttünk lévő világ korántsem annyira stabil, mint azt gondoltuk.
Ha a kaliforniai techóriás valóban feltalálta a kvantumszámítógépek működéséhez szükséges időkristályt, azzal jelentős áttörést érhetnek el a technológia területén.