Téli napforduló: mikor és hogyan ünneplik?

A napforduló akkor következik be, amikor a Föld tengelyének a Nap felé vagy a Naptól való elfordulása következtében a Nap az év során a legalacsonyabb vagy a legmagasabb pontját éri el az égen.

Történelmileg a téli napforduló számos kultúrában, például az ókori Egyiptomban és az ókori Rómában nagy jelentőséggel bírt, gyakran az évszakok múlásának jelzőjeként és az újjászületés lehetséges időpontjaként azonosították.

Észak-Európában, a Feröer-szigetektől Észtországig a germán népek régóta ünnepelték ezt az eseményt, amely Yule néven vált ismertté. Míg a Yule az északiakhoz nyúlik vissza, akik 12 napon át ünnepelték a Nap újjászületését, az angolszász pogányok is megélték a saját ünnepüket – írja a The Independent.

Az idősebb Plinius szerint Britanniában a druida papok fagyöngyök gyűjtésével és bikák feláldozásával töltötték a jeles napot – ez valószínűleg praktikus intézkedés is volt, hogy az éhínség hónapjaiban korlátozzák az etetni való szájak számát.

A fagyöngy és a 12 napos ünneplés mellett számos karácsonyi hagyomány, például a jászol és a fák feldíszítése is ide vezethető vissza, amelyeket később a keresztények is átvettek.

A téli napfordulót azonban az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok egyes részein még mindig ünneplik. A legnépszerűbb éves hagyomány szerint a druidák, pogányok és természetrajongók a Stonehenge-nél gyűlnek össze, hogy megnézzék a napfelkeltét.