Telefonfüggőség – a probléma, mely egyre több embert taszít egy időrabló spirálba
Mára nagyon sokan életünk jelentős részét képernyők előtt töltjük – különös tekintettel az okostelefonokra.
Fotó: Unsplash/Steven Lasry
Vitathatatlan, hogy e tevékenységek közül néhány egy végtelen időrabló spirálba sodorhat minket: ezt bizonyítják a Pew Research 2021-es és 2022-es felmérései is. A felmérések szerint ugyanis az amerikai felnőttek 31 százaléka, míg a tizenévesek 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy „szinte állandóan internetezik”.
Mennyi számít soknak?
Néha erre a kérdésre a legnehezebb megtalálni a választ, ám a valóságban sokkal egyértelműbb a dolog, mint gondolnánk: Jerome Yankey elsőéves egyetemista volt, amikor feltűnt neki, hogy beszippantotta a közösségi média, konkrétan a TikTok.
„Azt hiszem, először fizikailag kezdett nagyon megviselni, mert akkoriban órákig csak görgettem, de nem aludtam el. Ez órákat elvett a napomból. Nem is igazán csináltam mást szabadidőmben.”
Amikor azonban ez az áldozat fizikairól mentálisra változott, elnyomta kreativitását, és úgy érezte, hogy megzavarta értékrendjét is. Ezen a ponton határozta el, hogy befejezi, ám ez egyáltalán nem volt könnyű feladat.
Függő vagy?
Az internetfüggőség egyelőre nem hivatalos klinikai diagnózis, hiszen még rengeteg megválaszolatlan kérdés van annak kapcsán, hogy egy önmagában mentális zavarnak minősül-e, vagy egy másik mentális állapot részének kell-e tekinteni. Az is kérdéses továbbá, hogy hogyan kell meghatározni, mérni, tesztelni és kezelni.
Ugyanakkor a legtöbb szakértő osztja azt a véleményt, miszerint attól függetlenül, hogy valódi „függőségről” vagy valami másról van-e szó, a túl sok telefonozásnak kifejezetten rossz hatásai lehetnek ránk, főként a gyermekekre. Dr. Michael Rich a bostoni gyermekkórházban kezeli az általa problémásnak nevezett médiahasználattal küzdő fiatal pácienseket:
„A probléma akkor jelentkezik, amikor a mindennapi funkciók valamilyen módon károsodnak. Nem alszanak eleget. Túl sokat esznek. Kihagyják az iskolát vagy elalszanak az iskolában. Elzárkóznak a barátaiktól.”
A szakértő nem szereti függőségnek nevezni a jelenséget, kiemelve, hogy a társadalom pejoratív értelemben használja a függőség kifejezést, és a függőket „gyenge jellemű, gyenge embereknek tartjuk”, míg magát a függőséget „még mindig úgy közelítjük meg, mint valamit, amit büntetni kell, nem pedig gyógyítani”.
