Take-Two-vezér: a játékidő alapján kellene meghatározni a videójátékok árát
Ebben pedig van valami.
A Take-Two vezérigazgatója, Strauss Zelnick egy nemrégiben tartott befektetési beszélgetésen arról beszélt, hogy meglátása szerint a videójátékok árát azok játékideje alapján kellene meghatározni, hangsúlyozva, hogy minél hosszabb egy játék, annál többet lehetne érte kérni.
Zelnick ezt egy kicsit zavarosabban fogalmazta meg a befektetőknek:
„Bármely szórakoztatóipari termék árazását tekintve az algoritmus alapvetően a várható szórakozási használat értéke, vagyis az óránkénti érték szorozva a várható órák számával, plusz a vásárló által a tulajdonlás során érzékelt végső érték, ha a cím tulajdonában van, nem pedig bérletben vagy előfizetésben.”
Mindez „lefordítva” azt jelenti, hogy Zelnick fontosnak tartja a videójátékok által kínált általános élményt, miközben az alapján szabná meg a játékok árát, hogy azok várhatóan hány óráig fogják szórakoztatni a játékost. Ennek pedig nagyon is sok értelme van, noha nagy valószínűséggel a játékipart ismerve azonnal a visszájára fordulna a dolog.
A fejlesztők ugyanis bizonyára végtelen, kifogyhatatlan, ám annál kevésbé értelmes tartalommal tömnék tele játékaikat, kizárólag annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb árcédulát tehessék rá. Ez pedig komoly aggodalomra adna okot, hiszen már most is vannak komoly problémák némely AAA-címnél.