2004 nyarán mutatták be Sam Raimi rendezésében a Pókember 2. című filmet, ami nemcsak a Pókember-franchise második része, hanem a szuperhősfilmek történetének egyik legelismertebb darabja is lett. A film középpontjában Peter Parker (Tobey Maguire) belső vívódása áll: vajon megéri feláldozni a magánéletét a hősi szerepért? Ez a kérdés ritkán kerül előtérbe a műfajban, és éppen emiatt vált a történet különösen emlékezetessé.

A film gyártási költsége 200 millió amerikai dollár volt, ami akkoriban az egyik legmagasabb költségvetésű produkciónak számított. A befektetés azonban bőségesen megtérült: a Pókember 2. világszintű bevétele elérte a 783,7 millió dollárt, ebből 375 millió dollár származott az amerikai piacról, míg 408 millió dollárt hozott a nemzetközi forgalmazás.

A főszereplő Tobey Maguire gázsija a második részre jelentősen megemelkedett: a The Numbers adatai szerint 17 millió dollárt kapott, míg Kirsten Dunst (Mary Jane Watson) 7 millió dollár körüli összeget, Alfred Molina (Dr. Otto Octavius) pedig 3 millió dollárt keresett a szerepéért. A stáb többi tagja – köztük James Franco, Rosemary Harris és Donna Murphy – szintén milliós nagyságrendű fizetéshez jutott, ami jól tükrözi a film kiemelt státuszát a Sony Pictures számára.

A film technikai megvalósítása kiemelkedő volt: a vizuális effektekért felelős csapat Oscar-díjat kapott a legjobb vizuális effekt kategóriában, míg Danny Elfman zeneszerző és Bill Pope operatőr munkája szintén hozzájárult a film atmoszférájához. A híres vonatjelenet, amelyben Pókember és Dr. Octopus összecsapnak, máig a szuperhősfilmek egyik legikonikusabb akciószekvenciájaként él a rajongók emlékezetében. Az HBO Maxon azonnal nézhető a legendás film.

A kritikai fogadtatás is rendkívül pozitív volt: a Rotten Tomatoes-on 93%-os értékelést, az IMDb-n 7,4-es pontszámot, addig a Metacritic oldalán 83-as értékelést tudhatott magáénak. A film a rajongók, és a szakma elismerését is kivívta, és sokak szerint a trilógia legjobb darabja lett. Sam Raimi rendezői stílusa – amely képes volt egyensúlyt teremteni a humor, a dráma és az akció között – kulcsszerepet játszott ebben.