Az Országos Mentőszolgálat a közösségi oldalán búcsúztatta Mahunka Gézát, aki 1981-ben kezdte pályafutását Salgótarjánban, majd Pásztón dolgozott, mielőtt 1993-ban a fővárosba, a Kispesti Mentőállomásra került. Az OMSZ bejegyzésében így fogalmazott: „Mahunka Géza mentőápoló bajtársunk több mint négy évtizedet töltött a mentőknél – ebből 32 évet Kispesten, ahol neve összeforrt az állomás történetével.”

A közlemény kiemelte, Mahunka Géza „megszámlálhatatlan beteget látott el, részt vett újraélesztésekben, baleseteknél, kórházba szállított gyerekeket, felnőtteket, időseket – mindig a betegek érdekeit tartva szem előtt.” Szókimondó stílusa, bajtársi hűsége és szakmai alázata miatt generációk tekintettek rá példaképként.

Az OMSZ felidézte, hogy a Kökin és a Határ úton élő hajléktalanokat névről ismerte, a Bajcsy büféjében pedig legendássá vált a „habos kávé” és a hozzá járó jó szó.

Elismerések és búcsú

Mahunka Géza hosszú évek áldozatos munkáját több díjjal is elismerték: Arany Nysa Díjjal és a Dr. Csató Gábor főigazgató által adományozott „Kiemelt mentőápoló” címmel. Utolsó szolgálatán bajtársai szirénaszóval és tapssal köszöntötték, amikor az „ötvennégyessel” utoljára begördült az állomás udvarára.

Az OMSZ így fogalmazott: „Megható pillanat volt, amikor a kispesti közösség együtt búcsúzott attól, aki több mint 40 éven át szolgálta a hivatást – szívvel, humorral, emberséggel.” A búcsú során régi és új bajtársak idézték fel közös történeteiket a 100 éves állomás falai között.

A közösségi bejegyzés végén az OMSZ Mahunka Géza saját üzenetét is idézte, amely Hofi Géza szavaival vált személyes hitvallásává: „A hűséget én nemcsak mutattam, Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.”