Szilágyi Liliána: Magyarországon az úszás olyan, mintha munkatáborban lennél
Kiemelte, hogy már nem tér vissza az úszáshoz, s ezt a döntést sokkal hamarabb meg akarta hozni, már 2016-ban, de akkor nem engedték neki.
Fotó: Szilágyi Liliána a női 100 méteres pillangóúszás előfutama után a 18. vizes világbajnokságon a dél-koreai Kvangdzsuban 2019. július 21-én.
MTI/Kovács Tamás 
Szilágyi Liliána egy évvel ezelőtt tett megrendítő vallomást, amelyben elárulta, hogy az édesapja éveken át súlyosan bántalmazta őt, az édesanyját, és a húgát, Gerdát. Az elhangzottak miatt a férfi becsületsértésre hivatkozva beperelte, a rendőrség pedig nyomozást indított kapcsolati erőszak gyanúja miatt, s az eljárás jelenleg is tart.
Most pedig kiderült, hogy az úszónő végleg elhatározta magát, ugyanis az nlc.hu-nak adott interjújában elmondta, hogy már nem tér vissza az úszáshoz, és ezt a döntést sokkal hamarabb meg akarta hozni, már 2016-ban, de akkor nem engedték neki.
„Mindenki azt mondta, hogy nem, most vagy a csúcson, most kell folytatni. (…) Sajnos akkor még nem voltam annyira szabad és erős, hogy azt mondhassam a körülöttem lévő felnőtteknek, hogy én ezt tényleg abba akarom hagyni”
– fogalmazott, hozzátéve, hogy a víz nagyon hiányzik neki, de a sport kicsit sem, mert az úszás sosem tette boldoggá.
Teljesen más irányba húzta a szíve
Elmondása szerint mindig is balerina, színésznő vagy énekesnő akart lenni, de ez nem valósulhatott meg, mert az apja, Szilágyi Zoltán „elhatározta, hogy úsznia kell”, emellett úgy véli, Magyarországon az élsport, főleg az úszás olyan, mintha valaki „munkatáborban” lenne.
„Azt tapasztaltam az úszószövetségben, hogy elveszik a személyiségedet, az akaratodat. Ha teljesítesz, azért se jár sok jó, de ha nem hozod az eredményeket, akkor viszont egy egész ország gyűlölni fog”
– mondta Szilágyi Liliána, bár azt elismerte, hogy javult valamennyit a helyzet, miután megjelentek olyan edzők és csapatok, amelyek elkezdték felszámolni a régi rendszert.
Állítása szerint az úszószövetség elnöke, Wladár Sándor is tett olyan lépéseket, amelyek fel tudják oldozni a rendszert önmaga hibái alól, emellett reméli, hogy ez az egész egy nap eljut arra a szintre, „amikor nem az lesz az elsődleges dolog, hogy mindenáron teljesíts, akkor is, ha belepusztulsz, akkor is, ha elveszíted önmagad, akkor is, ha boldogtalanná válsz”.
