Megoperálták Szilágyi Áront, aki nagy bejelentést tett

Szilágyi Áron, a magyar vívólegenda váratlanul nagyon hamar kiesett egyéniben, viszont csapatként teljesítették az érmes küldetést. Ráadásul Szilágyi sérülten vitte végig az olimpiát, bár rendre azt hangsúlyozta, semmi baja nincs a lábának.

„Nincsen semmi baj a lábammal.” Bárcsak igaz lett volna július 31-én. De, talán pár hónap múlva már az lehet! Az olimpiai csapatversenyen láthattátok, hogy bicegek, nehezen terhelem a bal sarkamat, szenvedek.” – írta a legendás sportoló a Facebook oldalán. Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

Arra is fény derült, hogy már évek óta krónikus gyulladással küzd, ám ennek ellenére nem egy olimpia címet nyert. Legutóbb sajnálatos módon a legrosszabb pillanatban újult ki Áron sérülése, amivel meg kellett küzdenie.

Több éve küzd ezzel a problémával

„Több éve krónikus gyulladással küzdök az Achilles-ín csontos tapadásánál, ami a legrosszabb pillanatban lobbant be. Szerencsére a felfokozott lelkiállapot, az adrenalin és a fókuszáltság nem engedte, hogy a fájdalom hátráltasson a páston, de egyértelművé tette, hogy erre a problémára hosszú távon megoldást kell találni.”

NE HAGYD KI

Sport

Ellenfelet kapott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában

Specialistákkal egyeztetett, majd végül a beavatkozás mellett döntöttek. A hét elején volt a műtét, ami sikeres volt, Szilágyi hálás az orvosi csapatnak, és ami még ennél is fontosabb, nem hagyja abba a vívást, folytatja a pályafutását.

„Specialistákkal egyeztetve a műtéti beavatkozás mellett döntöttünk. A tegnapi napon sikeresen végre is hajtották rajtam az operációt. Hálás vagyok a Budai Egészségközpont csapatának, kiemelten Dr. Kynsburg Ákosnak és Dr. Tállay Andrásnak a munkájukért. Nagyon jó kezekben voltam.”

Több motivációja is van, többek között a kisfia is, akivel minél hamarabb szeretne rohangálni a játszótéren. Vívóként pedig szeretné folytatni, vannak még tervei, és ez a lehető legjobb hír a magyar vívósport számára.

„A rehabilitációt kétszeresen ösztönözve kezdem meg. Egyrészt szeretnék a kisfiammal minél hamarabb szabadon rohangálni a játszótéren, labdázni a kertben, vagy bringázni a parkban, másrészt úgy érzem, a páston, vívóként is van még feladatom a következő években. A megfelelő állapot visszanyerése biztosan az egyik legnagyobb kihívás lesz a pályafutásomban, de érzek erőt ennek a harcnak a megvívásához.”