Az Aludj csak, én álmodom (While You Were Sleeping, 1995) a modern romantikus vígjátékok egyik legnézettebb és legújranézhetőbb darabja, ami máig megőrzi varázsát, és a közönség számára a meghittség és a humor tökéletes elegyét kínálja.

„A film könnyedén az egyik legújranézhetőbb romantikus vígjáték a modern időkben. Megmutatja, hogy a szerelemnek nem mindig kell grandiózus gesztusokról és drámai konfliktusokról szólnia, és ez a kedvenc dolgom benne.” – jegyzi meg a Collider. A történet Lucy (Sandra Bullock) körül forog, aki a chicagói közlekedési vállalatnál dolgozik, és titokban rajong egy jóképű utasért, Peterért (Peter Gallagher). Amikor Lucy megmenti a férfit egy balesettől, félreértések sorozata vezet oda, hogy mindenki Peter menyasszonyának hiszi őt, miközben a férfi kómában fekszik.

A film alapkoncepciója könnyen válhatott volna zavarossá, ám Jon Turteltaub rendezése és a színészi alakítások őszintén hitelessé tették a történetet. „Bullock nyilvánvalóan a film szíve, Lucy szerepét annyi melegséggel és természetes humorral játssza, hogy lehetetlen nem neki drukkolni minden kalamajkája közben. Pullman ezzel szemben tökéletesen egészíti ki őt a csendes és intenzív Jackként.”

A film világa és karakterei rendkívül valóságosnak hatnak, a párbeszédek természetesen áramlanak, és mindezt a meghitt hangulatú filmzene koronázza meg, amely időtlenné teszi a történetet. „A humoron túl a film egy magányos nő megható története, aki végre megtalálja azt a családot és tündérmesébe illő szerelmet, amelyre mindig is vágyott.”

A film pénzügyi sikere is figyelemre méltó: a 17 millió dolláros költségvetésből készült alkotás világszerte 182,05 millió dolláros bevételt ért el, amelyből 81 millió dollár az amerikai, 101 millió dollár pedig a nemzetközi piacokról származott. Ez több mint tízszeres megtérülést jelentett, és a ’90-es évek egyik legsikeresebb romantikus vígjátékává tette a filmet.

Az Aludj csak, én álmodom máig megőrzi helyét a közönség kedvencei között, hiszen egyszerre kínál könnyed szórakozást és érzelmi katarzist. Ez az a fajta film, amit bármikor elő lehet venni – akár egy jóízű nevetésre, akár egy megható sírásra vágyik a néző.