Ezekre a szabályokra figyeljünk a társasházakban

A társasházak, valamint a lakásszövetkezetek – néhány megkötéssel – általában lakossági fogyasztóknak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a társasházak egyetemes szolgáltatás keretében, kedvezményes áron juthatnak villamos energiához, földgázhoz, valamint lakossági tarifa ellenében vehetik igénybe a víz- és szennyvíz szolgáltatást – olvasható a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) szakemberei által megfogalmazott jelentésben.

A társasház és a lakók közötti elszámolás szempontjából nagy jelentősége van a társasházban alkalmazott fogyasztásmérésnek. A társasházakban általában kétféle típusú fogyasztásmérő található. Az egyik a bekötési vagy főmérő, amely – a legtöbb esetben – a közműszolgáltató tulajdona. A főmérő méri a társasház egészének vízfogyasztását, az elfogyasztott távhő mennyiségét, a házközponti fűtés földgáz fogyasztását, a társasházi közös világítást, valamint az egyes lakások, helyiségek villamosenergia fogyasztását. Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

A társasházon belül a lakások, egyéb helyiségek fogyasztásának mérésére – a főmérőn mért fogyasztás arányos szétosztása érdekében – almérőket, illetve mellékmérőket szerelhetnek fel a szolgáltatók. Ideális, ha minden lakás fogyasztását mellékmérők, almérők rögzítik, hiszen ennek hiányában az eltérő fogyasztói szokások miatt elképzelhető, hogy a társasház szabályzata szerint fizetendő díj magasabb, mint az adott ingatlan valódi fogyasztása – írták.

A legtisztább elszámolást az eredményezi, ha minden lakásnak és a társasháznak is külön fogyasztásmérője és szerződése van a szolgáltatóval. Ebben az esetben a szolgáltató a lakóknak és a társasháznak külön számláz. A társasház a számlán feltüntetett költségeket – amelyek például a közös helyiségek világítására, fűtésére, társasházi közös vízfogyasztásra vonatkoznak – a közös költségben a társasház szabályzata szerint kérheti a tulajdonostársaktól.

A távhőszolgáltatás tekintetében a társasházak túlnyomó többsége az egyes lakástulajdonosokra, mint díjfizetőkre történő számlázás és díjfizetés módszerét alkalmaz. Ez esetben a hőközpontban lévő hőmennyiségmérőn mért fogyasztást a társasház által megállapított díjmegosztási arányok alapján osztják szét a lakások tulajdonosai között. A fűtési díjak egyes lakások közötti szétosztása történhet az épületrészek légtérfogata alapján, fűtési költségmegosztók alkalmazásával, de figyelembe vehetők a lakások más adottságai is.

A társasházakban élő tulajdonosok számára fontos tudni, hogy a közműszolgáltatók, az elosztók csak az úgynevezett csatlakozási pontig tartó vezetékszakasz karbantartásáért tartoznak felelősséggel. A csatlakozási pontot követő vezetékekért a társasház és a társasházi helyiségek tulajdonosai a felelősek, a társasházi szabályzatokban meghatározottak szerint.

Fő szabály, hogy az egyes lakások mért vezetékeinek épségéért mindenképpen azok tulajdonosai felelősek.

Amennyiben a fogyasztónak problémája merülne fel a társasházban elhelyezkedő vezetékek üzemelésével kapcsolatban, elsősorban a társasház kezelőjét kell megkérdeznie a javítás, hibaelhárítás lehetőségéről. Amennyiben megállapítható, hogy a probléma nem oldható meg a társasház intézkedéseivel, akkor indokolt a közműszolgáltató, vagy a hálózati elosztó megkeresése. Bizonyos esetekben a kijelölt hatóságokhoz is fordulhatunk: a MEKH a műszaki és szerződéses ügyekben járhat el, míg a kormányhivatalok többek között a méréssel, számlázással, elszámolással kapcsolatban felmerülő vitás kérdésekben dönthetnek.