Sabira visszatért a nagy hajóútról, ahová nem Zsófit vitte el magával. Ennek valószínűleg már taktikai okai is lehetnek, mert tudja, hogy sokkal több esélye van bennmaradni a játékban, ha Mátéékhoz csapódik.

Ezt meg is tette, és noha Rózsa hátat fordított neki, azt állította, megbocsátott. Talán úgy érzi, Zsófi esélytelenné vált egyedül, bár márt nem egyszer bizonyította, hogy bárhonnan képes visszajönni, és egy ideje verhetetlen a védettségi játékokon.

Sabira Danival hajókázott, ahol megtudta, hogy Bálint már nincs versenyben, aminek nagyon örült, és közölte a társával, hogy ezentúl nem nyit Zsófi felé, mert elege van belőle, és a kezdetektől tudta, milyen ember.

Miután visszatért a hajóútról, gyorsan mesélni kezdte az élményeit, és örült annak, hogy Zsófi nem volt ott, napozott. „Mikor visszajöttem a táborba, láttam, hogy Zsófi fekszik, és napozik. Örültem annak, hogy végre el tudom mondani úgy az élményemet, hogy ő nincs ott.”

„Nem akartam látni egyáltalán az ő fejét, mert tudom, hogy gyűlölte az egészet. Gyűlölte azt, hogy Danival vagyok, gyűlölte azt, hogy én elmentem egy hajútra, gyűlölte azt, hogy nem őt vittem, gyűlölte azt, hogy nekem jó volt.”

Sabira arról is mesélt, milyen ízű volt a torta, ami nem tetszett Zsófinak. „Ezt nem olyan jó hallani.” Rózsa erre azt mondta, akkor menjen el, mert ők igenis kíváncsiak rá. Máté szintén ezen a véleményen volt, mert bármennyire éhes volt, kíváncsian hallgatta az élményeket.