Ebben a bizonytalan közegben érkezett meg a Star Trek: Starfleet Academy, amiről a kezdeti bejelentéskor még az is kérdéses volt, hogy valóban képes-e új irányt mutatni a sorozat jövőjének. Az első hat epizód alapján azonban a kritika egyértelmű következtetésre jut: ez a széria nemcsak hogy működik, hanem a modern éra legjobb Star Trek-sorozata lett.

A történet a Star Trek: Discovery negyedik évada után játszódik, a 32. században, amikor az Akadémia újra megnyitja kapuit a „The Burn” néven ismert galaktikus katasztrófa után. A sorozat az első kadétosztály életét követi nyomon, miközben tudatosan fiatalabb célközönséget szólít meg, mint a klasszikus űrhajós legénységekre épülő elődök. Ennek ellenére a széria nem igényel mély Star Trek-ismeretet, így kiváló belépési pont lehet új nézők számára is.

A középpontban Holly Hunter alakítása áll, aki Nahla Ake kancellárt formálja meg, egy több mint négyszáz éve élő lanthanita vezetőt, aki saját szabályai szerint működik. Az Akadémia élére való visszatérését személyes bűntudat is motiválja, hiszen korábban szerepe volt abban, hogy elszakították egymástól Caleb Mirt és az édesanyját. A Calebet alakító Sandro Rosta karaktere egyszerre próbálja elkerülni a börtönt és megtalálni az anyját, miközben fokozatosan beilleszkedik a Csillagflotta világába.

Egyelőre minden biztató

A konfliktusokat Paul Giamatti Nus Brakája élezi tovább, aki félig klingon, félig tellarita űrkalózként jelenik meg, és akit a kritika kifejezetten emlékezetes antagonistának nevez. A karakter „túlzó, teátrális és gátlástalanul gonosz”, ugyanakkor saját szemszögéből úgy véli, hogy a Csillagflotta cserbenhagyta a galaxist a Burn után, és ő valójában rendet próbál teremteni. A sorozatban visszatér Robert Picardo és Tig Notaro is korábbi szerepeikben, míg Gina Yashere Lura Thokként, klingon–jem’hadar kiképzőmesterként egyszerre félelmetes és gondoskodó jelenlétet képvisel.

A mellékszereplők sem puszta háttérfigurák: mindegyikük saját motivációval és belső konfliktussal érkezik az Akadémiára. Genesis Lythe, akit Bella Shepard alakít, egy kitüntetésekkel teli katonai múlt árnyékában élő „csillagflottás gyerek”, míg Kerrice Brooks holografikus kadétja, SAM, a Kasq fotonikus népének képviselője, és az egyik epizódban a teljes franchise egyik legérdekesebb történetszálát kapja.

George Hawkins Darem Reymije versengő, mégis érzékeny karakter, Karim Diane pedig egy pacifista klingont formál meg, aki a harcosi becsületet a gyógyító szándékával ötvözi. Zoë Steiner betazoid hallgatója érzelmileg különösen megterhelt szerepet kap, miközben bolygója jövőjének súlyát is magán hordozza.

Sikeresen ötvözi a tudományos-fantasztikus akciót

A kritika külön fejezetet szentel Holly Hunter teljesítményének, hangsúlyozva, hogy Nahla Ake „megközelíthető és melegszívű, ugyanakkor nem tűri az ostobaságot vagy az ellenszegülést”, és éppen ezért ideális vezetője a Csillagflotta jövőjét formáló fiataloknak. A szöveg szerint Hunter játéka teljesen egyedivé teszi a karaktert, aki nem hasonlítható korábbi kapitányokhoz, ami kifejezetten előnyként jelenik meg. A kritikus megállapítása szerint Nahla azt üzeni, hogy „nincs egyetlen helyes módja annak, hogyan kell Csillagflotta-kapitánynak lenni”.

A Starfleet Academy írásmódját a kritika kifejezetten erősnek nevezi: a sorozat sikeresen ötvözi a tudományos-fantasztikus akciót, a diplomáciát és a nagy téteket a felnövéstörténetek humorával, romantikájával és érzelmi bizonytalanságaival. A korábbi Star Trek-szériákra tett utalások – az eredeti sorozattól a kilencvenes évek világán át egészen a Lower Decks és a Prodigy kevésbé reflektorfényben lévő epizódjaiig – nem válnak öncélú nosztalgiává, hanem természetesen illeszkednek az új történetbe.

A romantikus szálak szintén hangsúlyosak: a kritika szerint a sorozat „nem fél attól, hogy a Star Trek újra merjen érzéki lenni”, és több jelenetnél is felmerül a kérdés: „Meg fognak csókolni egymást?”, amelyre gyakran igen a válasz. A humor végig jelen van, anélkül hogy aláásná a megszokott, magas tétű kalandokat, miközben egyértelműen érződik, hogy az alkotók mély tisztelettel viszonyulnak a franchise alapértékeihez.

Működik a terv

Az epizódok mögött álló alkotók névsora is figyelemre méltó: Gaia Violo sorozatalkotó írta a nyitóepizódot, Alex Kurtzman társ-showrunnerként határozta meg az irányt, míg Noga Landau, Jane Maggs, Kirsten Beyer és Tawny Newsome több epizódban is a diplomácia, az identitás és az érzelmi fejlődés kérdéseit helyezték előtérbe.

A kritika összegzése szerint a Starfleet Academy „a legjobb példája annak, hogy mit kellene jelentenie a Star Treknek a modern korszakban: befogadónak, merésznek és megújulásra képesnek”. A sorozat első két epizódja január 15-én debütál a Paramount+ kínálatában, ezt követően pedig heti rendszerességgel érkeznek az új részek.