Nehéz elhinni, hogy kevesebb mint egy évtizeddel a Skywalker kora csalódást keltő kritikai és bevételi szereplése után ismét valódi mozis izgalom övezi a Star Wars-univerzumot, hiszen a folytatástrilógia lezárása sokak szerint az egyik leggyengébb befejezést hozta el a sci-fi történetében.

A trilógia hét évvel ezelőtti lezárása után azonban, különösen A Mandalóri és az Andor sikerének köszönhetően, a franchise új lendületet kapott, miközben az idén érkező A mandalóri és Grogu és a Ryan Gosling nevével fémjelzett Starfighter is fokozza a várakozásokat.

Az újjáéledő lelkesedés

Az újjáéledő lelkesedés közepette sok rajongó újranézi a teljes filmsorozatot, és egy ilyen maraton során könnyen kiderülhet, hogy a Solo Egy Star Wars-történet jóval erősebb alkotás, mint amilyennek bemutatásakor tűnt. A Ron Howard rendezésében készült film a franchise 41 éves történetének első komoly mozis kudarca lett, amit a folytatások iránti fáradtság és a közönség eltérő elvárásai is súlyosbítottak.

Nem rosszak az értékelések

Noha a Rotten Tomatoes oldalán 69 százalékos értékeléssel rendelkezik, ami hivatalosan is kedvező minősítésnek számít, a film máig a legkevésbé nézett Star Wars-epizódok közé tartozik, pedig szórakoztató eredettörténetet kínál Han Solo fiatalkoráról.

A cselekmény bemutatja, miként alakultak ki azok a kapcsolatai, amelyek később az eredeti trilógia eseményeit meghatározták, miközben a film hangulata tudatosan idézi meg a klasszikus epizódok könnyed kalandosságát.

A rablós filmek hagyományai is megjelennek

A Solo legnagyobb dobása, hogy a rablós-filmek hagyományait ötvözi a galaktikus kalanddal, hiszen a rablásközpontú történetek meglepetésekkel, csavarokkal és karizmatikus figurákkal operálnak, amelyek kiváló szórakozást nyújtanak egy hosszú nap után.

Han Solo karaktere különösen alkalmas erre a műfajra, mivel magabiztossága és folyamatosan változó lojalitása dinamikus helyzeteket teremt, így a rögtönzésekre épülő akciók és kettős játszmák valóban élvezetessé teszik a filmet – összegzett a ScreenRant.

Emellett az alkotás visszanyúl a Star Wars westernes gyökereihez, mivel a klasszikus hollywoodi vadnyugati filmekből fejlődtek ki a modern rablós történetek, és bár a Solo nem mindig találja el a sötétebb hangvétel egyensúlyát, alapvetően könnyed, kalandvágyó atmoszférát teremt.

A gyengébb pillanatok is jelen vannak

Ugyanakkor gyengébb pillanatai akkor mutatkoznak meg, amikor túlságosan erőltetetten próbál magyarázatot adni az eredeti trilógia bizonyos elemeire, ami időnként felesleges visszautalásokhoz vezet.

A látványvilág sötét tónusai több néző számára zavaróak lehetnek, ennek ellenére a film komolyan veszi a drámai pillanatokat, és igyekszik érzelmi súlyt adni a karakterek sorsának. Kathleen Kennedy korábban arra utalt, hogy a mozis bukás valódi oka az volt, hogy a film túl közel követte Han Solo vitatott halálát, ami még élénken élt a rajongók emlékezetében.

A fiatal Han Solo megformálása különösen nagy kihívást jelentett, hiszen Harrison Ford 1977-es alakítása máig meghatározó, és az általa megteremtett laza, mégis érzékeny figura a sorozat egyik legkedveltebb karaktere lett.

Nem rosszak a színészi játékok sem

Alden Ehrenreich azonban meggyőzően hozza a karakterre jellemző önbizalmat, szabálykerülő attitűdöt és fiatalos sármját, még ha az eredeti trilógiára tett direkt utalások néha túlzottan is hangsúlyosak.

A film szereplőgárdája kifejezetten erős, mivel Ehrenreich és Emilia Clarke között működik a kémia, ami hitelessé teszi Han és Qi’ra kapcsolatát, miközben Phoebe Waller-Bridge droidkaraktere is emlékezetes ívet kap.

Paul Bettany, Woody Harrelson és Thandiwe Newton megbízható alakítást nyújtanak, Donald Glover pedig szerethető Lando Calrissianként tiszteleg Billy Dee Williams előtt, ráadásul Chewbacca minden eddiginél több játékidőt kap, ami a rajongók számára külön öröm.

A magyarok inkább szerették

A film magyarországi fogadtatása kifejezetten érdekes jelenség, mert bár a film nem vált a franchise legnagyobb nemzetközi sikerévé, itthon mégis stabil és lelkes rajongótábort gyűjtött maga köré. A magyar nézők mindig is kedvelték azokat a történeteket, amik egy ikonikus karakter múltjába engednek betekintést, és Han Solo eredettörténete pontosan ezt kínálta: egy kalandos, könnyedebb hangvételű űrwestern‑szerű utazást, amelyben a nézők megismerhették, hogyan vált a galaxis egyik legismertebb csempésze azzá, akit a klasszikus trilógiából ismerünk.

A film különösen azért rezonált jól a hazai közönséggel, mert a magyar Star Wars‑rajongók mindig is értékelték a világépítést, a mellékszereplők kibontását és azokat a történetszálakat, amelyek új színt visznek a jól ismert univerzumba.

Bár a Solo nem hozta el a saga legdrámaibb pillanatait, könnyed kalandfilmes hangulata, látványos akciói és a karakterek közötti dinamika miatt sok magyar néző számára kifejezetten szerethető darabbá vált, amelyet azóta is szívesen újranéznek.