Az Andor azonban ritka kivétel: olyan sorozat, amely „különböző érdeklődési szintű Star Wars-rajongókat is képes volt megszólítani”. Aki mélyen ismeri a mitológiát, új részleteket kapott a Lázadók Szövetségének születéséről, míg a kevésbé jártas nézők is könnyen követhették a történetet, hiszen a cselekmény a Zsivány Egyes előtti időszakban játszódik.

A sorozat azonban ennél is több: „Bravúros drámai televíziózás, amely azokkal is kapcsolatot teremtett, akiknek semmilyen előzetes Star Wars-ismeretük nem volt”. Tony Gilroy alkotó egy olyan világot mutatott be, amit nem érint az Erő vagy a Skywalker-saga, és így „hátborzongatóan aktuális eposzt alkotott arról, hogyan indítja el a tragédia az ellenállást a fasizmus ellen.”

A sorozat születése

A sorozat születése a Zsivány Egyes hírhedten kaotikus gyártásához köthető, amelyet Gilroy újraírásokkal és utóforgatásokkal mentett meg. Bár a 2016-os film végül kielégítő Star Wars-kaland lett, nem váltotta be a korai előzetesek által sugallt sötét, háborús hangulatot. Az Andor ezzel szemben az első valóban „érett” Star Wars-projekt lett, amely a politikai rétegeket vizsgálta, amelyek már George Lucas eredeti koncepciójában is jelen voltak – Lucas ugyanis a vietnámi háború és a Nixon-korszak politikai paranoiája idején kezdte pályáját.

A Collider cikke szerint az Andor „nemcsak Kathleen Kennedy Lucasfilm-vezetése alatt a legsikeresebb Star Wars-projekt, hanem a televíziózás történetének egyik legimpozánsabb teljesítménye.”

Az Andor az eredeti trilógia által lefektetett politikai valóságokra épül: a Galaktikus Birodalom már kiterjesztette hatalmát, és a Szenátusban is igyekszik felszámolni a demokráciát. Diego Luna ismét Cassian Andort alakítja, ám a sorozat több szereplőt is követ a Lázadók Szövetségének megalakulása előtt. Mon Mothma (Genevieve O’Reilly) próbálja fenntartani a látszólagos rendet, de „a békés ellenállás reménye szertefoszlott”, mióta Dedra Meero (Denise Gough) birodalmi ügynököt ellenálló csoportok felszámolására vezényelték.

Végig lüktető a sztori

Cassian radikalizációját Luthen Rael (Stellan Skarsgård) indítja el, aki felismeri, hogy „akik tragédiát éltek át, azok a leghasznosabbak a háborúban.” A sorozat nem idealizálja a lázadást: bár szörnyű tettek is történnek, a cikk szerint „még károsabb tétlenül nézni a gonosz terjedését.”

Az Andor erkölcsi szürkezónában játszódik, ahol nincsenek egyértelmű hősök vagy gonoszok. A franchise ikonikus antagonistáihoz képest különösen érdekes Syril Karn (Kyle Soller), a könyvmoly birodalmi ügynök, aki megszállottá válik Cassian iránt, miután majdnem meghal egy tűzharcban.

Bár Syril „szánalmas a magánéletében és állandóan megalázott”, a sorozat megmutatja, hogyan válhat „a dühös férfiak fékezhetetlen ellenszenve halálos fegyverré a vérontásból táplálkozó totalitárius rendszerek kezében.” Syril mindenáron hős akar lenni, de „egy olyan intézményért harcol, amely nem emlékszik rá.” Kontrasztként ott van Saw Gerrera (Forest Whitaker), a radikális antifasiszta, aki annyira megszállottja a hatalomnak, hogy maga is tovább pörgeti az erőszak körforgását.

Az első évad felejthetetlen

Gilroy a sorozatot háromrészes ívekre bontotta, amik Cassian fejlődését és a Lázadók Szövetségének formálódását követik. Ez a struktúra „csak streaming televízióban működhetett”, mert teljes elmerülést engedett a történetben. Az első évad felejthetetlen börtönszökése Andy Serkisével a bebörtönzöttek embertelenítésére reflektált, míg a második évadban Mon Mothma „tüzes beszédben merte kimondani a ‘népirtás’ szót”, amit sok mai médium nem vállalna. A sorozat úgy kínált feszült, súlyos akciót, hogy a szereplőket nem védte az Erő – így minden jelenet valódi tétet kapott.

Sokat írtak a második évad 290 millió dolláros költségvetéséről, ám a cikk szerint ez az összeg „megéri, különösen azokhoz a drága Disney-filmekhez képest, amelyek nem hozták vissza a befektetést.” Az Andor értéke abban rejlik, hogy „teljes történet, amely gazdagítja a franchise-t, és újranézhető lesz az évek során”, nem pedig egy újabb projekt előzetese.

A részletek és utalások sűrűsége miatt egyetlen megtekintés nem is elég. A cikk szerint valószínűtlen, hogy Filoni irányítása alatt valaha is készül még egy ilyen sorozat, hiszen az ő Star Wars-értelmezése egészen más. Az Andor jelentősége azonban túlmutat a Disney IP-stratégiáján: fontos kérdéseket vet fel az egyén erejéről. Karis Nemick (Alex Lawther) ikonikus manifesztuma olyan sorokkal, mint „a hatalom törékeny” és „az elnyomás a félelem maszkja”, messze túlmutat a galaxis határain.