Az NZZ am Sonntag nyomán a Guardian arról számolt be, hogy Adolf Hitler egykori orvosának egy svájci leszármazottja most olyan dokumentumokat tárt a nyilvánosság elé, melyek segítségével betekintést nyerhetünk a diktátor magánéletébe.

A nyilvánosságra hozott leveleket Carl Otto von Eicken fül-orr-gégész írta, aki 1935-től 10 éven át kezelte a náci diktátort, s részletesen leírta, hogy hogyan kezelte Hitlert hangproblémái miatt. A levelekből kiderült, hogy a diktátor nagyon félt a súlyos betegségektől, első konzultációjukat követően pedig az orvos azt mondta Hitlernek:

„Ha valami baj van, feltétlenül tudnom kell róla.”

Az orvos unokatestvérének írt levelekre Robert Doepgen, von Eicken dédunokája bukkant rá, amikor egy iskolai projekthez végzett kutatást, a családi archívumban pedig megtalálta a leveleket, melyeket később Richard J. Evans brit történész, a német történelem szakértője is megvizsgált, s kezeskedett a kiadatlan levelek hitelességéért.

Hitler számára beszédhangja mindennél fontosabb volt, hiszen beszédeit mindig arra használta fel, hogy felkorbácsolja a hangulatot és elérje, hogy a lakosság minden egyes tagja támogassa rendszerét. A levelekből kiderült, hogy Hitlert polippal diagnosztizálta az orvos, aki azt javasolta a diktátornak, hogy a műtétet követően pihentesse hangját, ezért Hitler egy beszéd utánra halasztotta a beavatkozást.

A levelek érdekessége, hogy az orvos egyetlen írásában sem kérdőjelezte meg, hogy egy olyan embert kezelt, akinek kezéhez milliók vére tapad, s aki miatt a holokausztban és a második világháborúban rengeteg ember éltét vesztette. Miután a háborút követően az oroszok megtalálták az orvost, kihallgatása során megkérdezték tőle, hogy miért nem ölte meg Hitlert, ha már volt rá lehetősége, mire az orvos csak annyit felelt: „az orvosa voltam, nem a gyilkosa”.