A II. világháború az emberiség történetének egyik legkritikusabb időszaka volt, ami számtalan fikciós alkotásnak szolgált háttérként. A finn akcióthriller, a Sisu Jalmari Helander rendezésében egy különleges koncepciót mutat be: egy fiktív karakter történetét a Lappföldi háború idején, 1944‑ben.

A film váratlanul nagy kritikai és kasszasiker lett, és ennek eredményeként megszületett a folytatás, a Sisu – A bosszú útja, amely jelenleg a mozikban fut. Az első rész eközben világszerte elérhető különböző streaming szolgáltatásokon, és újra felkerült a toplistákra Finnországban (Netflix), Spanyolországban (iTunes) és az Egyesült Államokban (Tubi).

A címben szereplő „Sisu” egy finn fogalom, aminek nincs pontos angol megfelelője. A kifejezés az elszántság, kitartás és bátorság keverékét jelenti, mely életveszélyes helyzetben tör elő az emberből – egyfajta adrenalin által fűtött túlélési ösztön. A főszereplő Jorma Tommila, aki Aatami Korpi karakterét alakítja, egy Rambo‑szerű figurát a finn vidéken, a háború utolsó napjaiban.

Durva és merész

Korpi aranylelőhelyre bukkan, amit ki akar termelni és eladni, ám német katonákba ütközik, akik meg akarják ölni és elvenni a kincset. Nem tudják azonban, hogy Korpi legendás, szinte mitikus ex‑katona, aki számos orosz katonát ölt meg a háborúban. Véres halálos játék kezdődik közte és a nácik között, amelyben John Wick‑szerű módon vadászik rájuk, és sorban végez velük.

A folytatás november 21‑én debütált a mozikban, és két évvel később játszódik. „Visszatérve ahhoz a házhoz, ahol családját brutálisan meggyilkolták a háború alatt, ‘a férfi, aki nem hajlandó meghalni’ szétszedi az épületet, felrakja egy teherautóra, és elhatározza, hogy biztonságos helyen építi újra a tiszteletükre. Amikor a Vörös Hadsereg parancsnoka (Stephen Lang), aki megölte a családját, visszatér, hogy befejezze a munkát, könyörtelen, látványos országjáró üldözés veszi kezdetét – halálos küzdelem, tele hihetetlen akciójelenetekkel.”

A Rotten Tomatoes értékelése szerint a folytatás 96%-on áll, ami kiemelkedő kritikai fogadtatást jelez. Jeff Ewing, a Collider kritikusa így méltatta a filmet: „Összességében, és hálásan, a Sisu – A bosszú útja nem okoz csalódást. Jorma Tommila némán uralja a vásznat, ami általában a némafilmek legnagyobb alakjainak kiváltsága, itt azonban egy pusztítás orgiáját vezényli, miközben Stephen Lang remek ellenfelet nyújt.”

„Strukturálisan más, mint az eredeti, de ugyanabban a szellemben készült, és Helander számos új módot talált arra, hogy fokozza az erőszakot és a látványt, miközben kellemes komikus jegyeket is hozzáadott. Van, ami hiányzik az elsőből a kiszámíthatóság miatt, de elég meglepetés és újdonság (többnyire erőszakos) van benne ahhoz, hogy örömet okozzon és felpörgesse az adrenalint. Ahogy Aatami Korpi nem hajlandó meghalni, úgy Jalmari Helander sem hajlandó felhígítani a véres franchise‑t, és mindannyian profitálunk ebből.”