A spagettiwesternek úttörőjeként ismert Sergio Leone ezzel a filmmel lépett át a gengszterdráma világába, és egy olyan epikus történetet alkotott, amely egyszerre szól a bűn világáról és az emberi sorsok tragédiájáról. A film sztárszereposztása – Robert De Niro, James Woods, Joe Pesci és Elizabeth McGovern – önmagában is garancia volt a figyelemre, de Leone rendezése tette igazán különlegessé a történetet. A cselekmény középpontjában egy zsidó származású gengszter áll, aki az alkoholtilalom idején vált ismertté, majd évtizedekkel később visszatér New Yorkba, hogy szembenézzen múltja kísérteteivel.

A Collider azt írja, a film „egy meglehetősen összetett történet, ami mélyen elgondolkodtató és drámai, erőszakos és olykor egyáltalán nem idealizált képet ad a gengszteréletről, annak minden hullámhegyével és hullámvölgyével együtt.” A lap kiemeli, a Volt egyszer egy Amerika minden gengszterfilm-rajongó számára kötelező darab, mert „valóban erőteljes és szükséges mondanivalóval bír, és maradandó hatást gyakorol mindazokra, akik megnézik.”

A film különlegessége abban rejlik, hogy Leone nem csupán a bűn világát mutatta be, hanem annak árnyoldalait is: a barátság, a hűség és az árulás kérdéseit, valamint azt, hogyan képes a múlt évtizedek múltán is kísérteni. A közel négyórás játékidő lehetőséget adott arra, hogy a rendező részletesen kibontsa a karakterek fejlődését, és a gengszterfilmek megszokott kliséi helyett mélyebb, emberibb történetet meséljen el.

A kritikai fogadtatás vegyes volt a bemutatás idején, főként az amerikai forgalmazás során megvágott, rövidebb változat miatt, ám az eredeti, teljes verzió azóta klasszikussá vált. A film mára a gengszterfilmek egyik legnagyobb mérföldköveként él a köztudatban, amelyet a szakma és a közönség is újra és újra felfedez magának.

A Volt egyszer egy Amerika Sergio Leone életművének csúcspontja, és a filmtörténet egyik legnagyobb hatású gengsztereposza is, ami Ennio Morricone felejthetetlen zenéjével együtt a mai napig képes mély érzelmi hatást gyakorolni a nézőkre.