Ezek a filmek meghatározták a műfajt, ám létezik egy kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb sorozat is: Sergio Corbucci úgynevezett „Sár és vér” trilógiája (Mud and Blood trilogy), ami három különálló, de tematikusan összekapcsolódó alkotást foglal magába.

A három film – az 1966-os Django, az 1967-es A halál csöndje és az 1969-es A szakértő – nem közös főhőst követ, hanem hasonló hangulatú, politikai felhangokkal átszőtt történeteket mesél el.

Django: Franco Nero alakításában egy bosszúra éhes férfi járja az amerikai–mexikói határvidék sáros tájait. Bár kezdetben hősként tűnik fel, hamar kiderül, hogy motivációi mögött anyagi érdekek is húzódnak. Corbucci politikai üzeneteket is beleszőtt: Django két tűz közé kerül, mexikói forradalmárok és rasszista ex-konföderációsok között.

A halál csöndje: Jean-Louis Trintignant némán küzdő pisztolyhőse a havas Utah-ban száll szembe a helyi politikusokkal és bankárokkal. A film különlegessége, hogy Corbucci a hóval borított tájat használja allegóriaként, miközben a főhős családját meggyilkoló Henry Pollicut (Luigi Pistilli) ellen harcol.

A szakértő: Johnny Hallyday Hud Dixonja Blackstone városába érkezik, hogy bosszút álljon testvére gyilkosain. A történetben az egész település bűnrészesnek bizonyul, így a film a közösségi felelősség kérdését állítja középpontba.

Politikai üzenetek és allegóriák

Corbucci filmjei nemcsak akciódús jelenetekkel, hanem politikai állásfoglalásokkal is bírnak. A Django a faji megkülönböztetésről szól, a A halál csöndje pedig – ahogy a rendező a német Film magazinnak nyilatkozta – „a Martin Luther King Jr., Che Guevara és Robert F. Kennedy elleni erőszakos cselekményeket ítéli el”, nekik ajánlva a filmet. A szakértő ezzel szemben anti-hippi hangvételű, jelezve Corbucci összetett politikai nézeteit.

Miért maradt háttérben?

A halál csöndje például soha nem került moziforgalmazásba az Egyesült Államokban, így nem csoda, hogy sokan nem is hallottak róla. Clint Eastwood televíziós népszerűsége és Leone marketingereje sokkal könnyebben eladhatóvá tette a Dollár-trilógiát, míg Corbucci filmjei kevésbé kaptak nemzetközi figyelmet.

A „Sár és vér” trilógia három különálló, mégis közös tematikát hordozó spagettiwestern, amely a műfaj sötétebb, politikailag tudatos oldalát mutatja meg. Franco Nero, Jean-Louis Trintignant és Johnny Hallyday alakításai önmagukban is kiemelkedőek, a filmek pedig olyan allegóriákat kínálnak, amelyek ma is aktuálisak.