A ScreenRant elemzése szerint a széria „majdnem tökéletes, 98%-os Rotten Tomatoes‑értékeléssel” büszkélkedhet, és ilyen magas nyitószezont még egyetlen Apple TV‑s sci‑fi sem produkált. Ennek ellenére sok néző túl lassúnak, „nem történik benne semminek” titulálja.

A kritika alapja, hogy a Pluribus első évadában mindössze egy nagy fordulat található, és a történet tempója szándékosan lassú. A sorozat showrunnere Vince Gilligan, ám a Screen Rant hangsúlyozza: a Pluribus „soha nem akart Breaking Bad vagy Better Call Saul lenni”. A sorozat nem a folyamatos feszültségre, hanem a csendekre, a magányra és az apokalipszis utáni emberi létezés finom rezdüléseire épít.

A Pluribus atmoszférája tudatosan lassú, mert a sorozat azt vizsgálja, hogyan élnek túl az emberek egy olyan világban, amely egyszerre hiperösszekapcsolt és mégis végtelenül magányos. A főszereplő, Carol (Rhea Seehorn) és Manousos története csak akkor érthető meg igazán, ha a néző „leül melléjük”, és hagyja, hogy a csendekben kibontakozzon, miért gyűlölik az „Others” nevű csoportot.

A nagy zárás

A cikk szerint a sorozat egyik legerősebb pillanata, amikor Carol az évad végén az Others mellé áll, és elhagyja Manousost. A jelenetet sokan félreértik, mert nem egy „tiszta erkölcsi fordulat”, hanem egy magánytól vezérelt, ellentmondásos döntés, amelyet csak lassú építkezéssel lehetett hitelessé tenni. Ha a Pluribus felgyorsította volna a történetet, „nem lenne feleannyira hatásos és megrendítő” Carol és Manousos emberi drámája.

A nézettségi rekord bizonyítja, a kritika nem ártott a sorozatnak

A streamingkorszak egyik legnagyobb problémája, hogy a nézők gyors fordulatokat és azonnali kielégülést várnak. Ugyanakkor a Pluribus éppen azzal tűnik ki, hogy hosszú távú történetmesélésbe fektet, nem pedig „slam‑bang” fordulatokba. A nézettségi adatok pedig igazolják a döntést: a sorozat minden idők legnézettebb Apple TV‑produkciója lett.