A történet több száz évet ölel fel, a hangsúly nem a karaktereken, hanem a civilizációk, társadalmi erők és történelmi folyamatok mozgásán van. A legtöbb adaptációs kísérlet már a gondolattól is visszariadt volna – az Apple TV+ azonban nemcsak vállalta a kihívást, hanem teljes mértékben magáévá tette.

A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy nem próbálja elrejteni vagy elsimítani az időugrásokat, hanem a történet szerves részévé teszi őket. Ahelyett, hogy a karakterekhez kötné a cselekményt, olyan narratív és tematikus struktúrákat épít fel, amik túlélnek minden korszakot. Ez az, ami miatt az Alapítvány ma az egyik legkülönlegesebb sci-fi sorozat a streamingplatformokon.

Miért tartották megfilmesíthetetlennek az Alapítványt?

Asimov műve szembemegy minden hagyományos, karakterközpontú történetmesélési elvvel. A szereplők gyakran csak egy-egy fejezet erejéig jelennek meg, majd a történelem sodrása elsodorja őket, és a következő korszak már teljesen új arcokat hoz.

A sorozat adaptációjának legnagyobb kihívása azonban az időskála: a történet évszázadokon átível, miközben a Galaktikus Birodalom lassú hanyatlását és a közelgő sötét korszak lerövidítésére tett kísérleteket követi. A legtöbb sorozat már néhány év ugrásától is tartana, attól félve, hogy elveszíti a nézőket – Asimovnál azonban ez elkerülhetetlen.

A CBR szerint az Apple TV+ alkotói felismerték, hogy a hű adaptációhoz „keménynek kell lenniük”, és az időugrásokat egyértelműen, bátran kell kezelniük.

Az időugrások nem probléma, hanem maga a történet motorja

Az Alapítvány epizódjai gyakran ugranak előre 10, 20 vagy akár 50 évet, hogy megmutassák egy-egy döntés hosszú távú következményeit. Ez sokkal közelebb áll a valódi történelem működéséhez, mint a legtöbb sorozat dramaturgiája: a tettek nem azonnal, hanem évtizedek múlva fejtik ki hatásukat.

A CBR kiemeli, a sorozat az időugrásokat arra használja, hogy ötletekben, rendszerekben és témákban tartsa fenn a folytonosságot, nem pedig visszatérő karakterekkel. A központi fogalmak – pszichohistória, birodalmi hanyatlás, irányított beavatkozás – állandók maradnak, miközben a szereplők generációról generációra cserélődnek.

A sorozat minden évadát történelmi korszakokra, nem pedig karakterívekre építi. Minden új korszak politikai változást, tudományos felfedezést vagy kulturális átalakulást hoz – ezek nem újrakezdések, hanem egyetlen nagy történelmi feljegyzés új fejezetei.

Az Alapítvány tiszteletben tartja a néző intelligenciáját

A sorozat nem magyaráz túl, nem vezet kézen fogva. A CBR szerint a készítők „megbíznak a nézőkben, hogy maguktól kövessék az időugrásokat”, és a kimaradt évek eseményeit a párbeszédekből, helyszínekből és kapcsolatokból rakják össze. Ez a visszafogottság adja a sorozat különleges ritmusát: magabiztos, céltudatos, és nem fél attól, hogy a nézőtől figyelmet és hosszú távú gondolkodást kérjen.

Az időugrások így nem gyengítik, hanem erősítik a történetet — jutalmat adnak azoknak, akik hajlandók követni a nagy léptékű narratívát.

A sorozat ritka példája annak, amikor egy adaptáció valóban tiszteletben tartja az eredeti mű léptékét. Az Alapítvány nem próbálja leegyszerűsíteni Asimov világát, hanem vállalja annak monumentális időkezelését, és ezzel olyan sci-fi élményt nyújt, amely ma egyedülálló a televízióban.