A történet középpontjában egy rejtélyes férfi, Prot (Kevin Spacey) áll, aki azt állítja, hogy egy távoli bolygóról, K-PAX-ról érkezett. A pszichiáter, Dr. Mark Powell (Jeff Bridges) próbálja megfejteni Prot valódi kilétét, miközben a férfi jelenléte fokozatosan hatással van az intézet többi betegére is.

A K-PAX – A belső bolygó 48 millió dolláros költségvetéssel készült, és világszerte mindössze 65 millió dolláros bevételt ért el. Az amerikai nyitóhétvégén 17,2 millió dollárt hozott, ami a teljes bevétel több mint harmadát tette ki. Bár a mozi nem számít kiemelkedő pénzügyi sikernek, a nézők körében idővel népszerűvé vált, különösen azok körében, akik az intellektuális sci-fit kedvelik.

A kritikai fogadtatás vegyes volt. A Rotten Tomatoes oldalán a film 41%-os kritikusi értékelést kapott, míg az IMDb-n jelenleg 7,4-es értékelést tart. A nézők gyakran kiemelik a film atmoszféráját, a zene hangulatkeltő erejét, valamint Kevin Spacey visszafogott, mégis karizmatikus alakítását.

A film három díjra kapott jelölést: Kevin Spacey-t Saturn-díjra jelölték a legjobb színész kategóriában, Alfre Woodardot pedig NAACP Image Award-ra a legjobb női mellékszereplőként. Emellett a Golden Schmoes Awards-on is jelölték a „Legjobb sci-fi film” kategóriában.

A film egyik legérdekesebb aspektusa, hogy a nézők számára nyitva hagyja a kérdést: vajon Prot valóban egy másik bolygóról érkezett, vagy csak egy mélyen traumatizált ember, aki saját világot épített magának? Ez a kettősség adja a történet filozófiai mélységét, amit sokan a Száll a kakukk fészkére vagy az Ébredések című filmekhez hasonlítanak.

Bár a K-PAX nem váltott ki széles körű szakmai elismerést, mégis sokak szerint az egyik legérzékenyebb és legintelligensebb sci-fi dráma, amely a 2000-es évek elején készült. A film azóta is vitákat generál arról, hogy hol húzódik a határ az őrület és a zsenialitás, a valóság és a hit között.