Ugyanis a produkció során valódi tudományos felfedezés született, amely a fekete lyukak megjelenítésének történetében is mérföldkőnek számít. A film mögött álló csapat – élén Kip Thorne Nobel-díjas asztrofizikussal és a Double Negative vizuális effektus stúdió művészeivel – olyan modellt alkotott, amely addig a tudomány számára is ismeretlen volt.

A film készítésekor Nolan célja az volt, hogy a lehető legpontosabban mutassa be a fekete lyukak működését, ezért kérte fel Thorne-t, hogy biztosítsa a tudományos hitelességet. A Collider szerint Thorne nemcsak tanácsadóként vett részt a munkában, hanem a vizuális megjelenítésben is kulcsszerepet játszott.

A Double Negative egyik vezető VFX-művésze, Paul Franklin, először azért találkozott vele, hogy megértse a fekete lyukak matematikáját és fizikai viselkedését. A csapat könnyedén megalkotta a féreglyukat, ám a fekete lyuk – Gargantua – sokkal nagyobb kihívást jelentett, mivel a gravitációja meghajlítja a fényt.

Több, mint egy sci-fi

A CG-felügyeletet ellátó Eugénie von Tunzelmann: „A sugárkövető szoftverek általában abból indulnak ki, hogy a fény egyenes vonalban halad.” Ezért teljesen új programot kellett írniuk, amelyhez közel 800 terabájtnyi adatot használtak fel.

Franklin az akkréciós korongok elméletéhez nyúlt vissza, és a számítások alapján rájött: „Azt találtuk, hogy a fekete lyuk körüli tér meghajlítása az akkréciós korongot is meghajlítja.” Ennek eredményeként Gargantua nem lapos koronggal, hanem fénylő halóval jelent meg, amely körbeöleli a sötét szingularitást. A csapat először hibának hitte a jelenséget, ám Thorne felismerte, hogy ez pontosan megfelel az elméletnek.

„Miért is ne? Pontosan így kell kinéznie.” Majd hozzátette, addig senki sem modellezett fekete lyukat ilyen részletességgel, így a film készítése során jött létre az első tudományosan hiteles vizuális ábrázolás. „Sosem számítottam erre. Eugénie lefuttatta a szimulációkat, és azt mondta: ‘Hé, ezt kaptam.’ Egyszerűen lenyűgöző volt.” A fizikus szerint a filmben látott modell valós megfigyelési adatként is értelmezhető: „Ez a mi megfigyelési adatunk. A természet így viselkedik. Pont.”

A fekete lyuk gravitációja

A tudományos áttörés nem állt meg itt. A filmben szereplő Miller bolygója, ahol az idő a fekete lyuk gravitációja miatt másként telik, korábban lehetetlennek tűnt, ám Thorne bizonyította, hogy megfelelően gyorsan forgó fekete lyuk esetén ez lehetséges. Gargantua a film szerint a fénysebességhez közeli sebességgel forog, ezért a bolygó nem zuhant be az akkréciós korongba.

A tudományos világ 2019-ben újabb megerősítést kapott: a NASA és az Event Horizon Telescope kutatói elkészítették az első valódi fekete lyukfotót, amelyen egy sötét központi árnyékot vesz körül egy egyenetlen akkréciós korong – pontosan úgy, ahogyan azt a Csillagok között előre megmutatta. Bár a felvétel felbontása jóval gyengébb, hiszen a Föld jóval távolabb van a fekete lyuktól, a szerkezet egyértelműen felismerhető.

A Collider szerint ez nem „a művészet utánozza az életet” típusú helyzet, hanem olyan pillanat, amikor a filmkészítés és a tudomány együtt mutatott meg valamit, amit addig senki sem látott. A 2019-es kép nem bizonyította a film tudományos helyességét, de megerősítette, hogy a vizuális megjelenítés a lehető legrealisztikusabb volt.

A Netflixen is elérhető Csillagok között így nemcsak érzelmi és filmes szempontból vált klasszikussá, hanem azért is, mert hozzájárult a fekete lyukak megértéséhez – ritka pillanat, amikor a mozi és a tudomány valóban találkozik.