A közönség elvárja a hitelességet, ugyanakkor a filmkészítés természete miatt a rendezőknek fikciót kell alkotniuk, nem dokumentumfilmet. A ScreenRant cikke szerint ez az egyensúlykeresés különösen nehéz, hiszen „bármely film, amely valós konfliktust ábrázol, köteles a lehető legrealisztikusabban bemutatni a témáját, különben tiszteletlenséget követ el azokkal szemben, akik valóban ott voltak”. A legjobb bírák pedig mindig azok, akik átélték a történteket.

Steven Spielberg 1998-as klasszikusa, a Ryan közlegény megmentése mára a filmtörténet egyik legnagyobb hatású háborús alkotása lett. A film D-napi jelenete – amelyet sokan tévesen a film nyitójelenetének gondolnak – önálló életre kelt, és olyan mércét állított fel, amelyet azóta sem sikerült felülmúlni.

A rendező célja az volt, hogy a néző „a lehető legközelebb kerüljön egy normandiai partraszálló katona nézőpontjához”, és a jelenet nyers, sokkoló képei ezt maradéktalanul teljesítik. A hitelesség érdekében Spielberg a legendás katonai tanácsadóval, Dale Dye‑jal dolgozott együtt. A produkciós vezető, Mark Huffam a BBC-nek beszélt a részletekről. „A kezdetektől az volt a cél: ‘Olyannak akarjuk látni, mintha valóban megtörtént volna.’”

A jelenet sikerét leginkább azok igazolják, akik valóban ott voltak. Dominic Geraci, a második hullámban partra szálló fiatal orvos, aki 1944-ben az Omaha-parton látta a pusztítást, a TIME-nak azt mondta: „100%-ig pontos. Semmilyen hollywoodi túlzás nem volt benne.”

A National WWII Museum feljegyzése szerint Geraci „a második hullámban érkezett Omaha Beachre… munkájának nagy része a sebesültek ellátása volt… a part hangos volt, és órákon át ilyen körülmények között kellett dolgoznia”, és hősiességéért Bronzcsillaggal tüntették ki.

Miért nem teljesen pontos mégis a film?

Bár a D-napi jelenet hitelessége megkérdőjelezhetetlen, a film egészére ez nem mondható el. A ScreenRant cikke szerint több ponton is eltér a valóságtól:

• A történet alapja – hogy egy egész egységet küldenek egyetlen katona felkutatására – a valóságban rendkívül valószínűtlen lett volna.
• A P–51 Mustang „tankrombolóként” való ábrázolása történelmileg vitatható.
• Több kritikus kifogásolta, hogy a film alig mutatja be a nem amerikai szövetségeseket, ami torzítja a történelmi képet.
• Bizonyos jelmezek és harckocsik részletei sem felelnek meg teljesen a korabeli valóságnak.

Mindezek ellenére a film D-napi jelenete olyan erővel mutatja be a káoszt, a félelmet és a brutalitást, amelyet a valóságban csak a túlélők ismerhettek – és amelyet Spielbergnek sikerült átadnia a világnak.