A 46 éves Cecilia Capolupo története rávilágít arra, milyen alattomosan jelentkezhet a betegség, és milyen súlyos következményei lehetnek a késői felismerésnek. A kétgyermekes anya egy devoni családi nyaralás után kezdte magát rosszul érezni, ahol – saját elmondása szerint – gyermekeivel együtt rengeteg pastyt, valamint fish and chipset fogyasztottak.

A korábban mindig karcsú, pilateskedvelő nő puffadást és hasi görcsöket tapasztalt, ezért felkereste háziorvosát, aki fertőzésre gyanakodott. Egy később elvégzett vastagbéltükrözés azonban egészen más eredményt hozott. A 2025 szeptemberében elvégzett kolonoszkópia során kiderült, hogy Cecilia negyedik stádiumú vastagbélrákban szenved, az orvosok pedig elmagyarázták neki, hogy egy 8 centiméteres daganat terjedt szét a hasfalán, a máján és a tüdején is, ami miatt mindössze körülbelül 2 évet jósoltak neki.

Cecilia, aki Argentínában született, de jelenleg London Clapham városrészében él. „Puffadtan jöttem haza a nyaralásról, aztán hasi görcseim lettek, ezért elmentem kivizsgáltatni magam. Ezután egy rutinvizsgálatra mentem, és még aznap halálos ítéletet kaptam.”

Sokként érte a diagnózis

A diagnózis olyan sokként érte, hogy – saját bevallása szerint – pánikrohamot kapott. „Olyan pánikrohamom volt, amilyen még soha életemben. Hajnali 2-kor sírva ébredtem. Senkinek sem kívánom ezt. Hétvégente felhívom a barátaimat és a családomat, hogy elmondjam nekik, haldoklom, és elbúcsúzzak.”

Cecilia a diagnózist megelőző év augusztusában egy hetet töltött Devonban skót férjével, a 45 éves Markkal, valamint két fiukkal, a hatéves Máximóval és a négyéves Roccóval. A nyaralás előtt – mint mondta – eszébe sem jutott, hogy bármilyen egészségügyi problémája lehetne. „Mindig vékony voltam, pilatesre jártam, egészségesnek éreztem magam, és soha nem gondoltam arra, hogy a gyomromat vagy a beleimet ellenőriztetnem kellene.” – idézi a WalesOnline.

Öt nappal a hazatérés után azonban észrevett „egy egészen apró piros elszíneződést” a székletében, ezért azonnal orvoshoz fordult. Bár megnyugtatták, hogy valószínűleg fertőzésről van szó, időpontot kapott egy „rutinszerű” kolonoszkópiára a Lister Kórházba, szeptember 26-ára. Már a vizsgálat napján érezte, hogy baj van, amikor férjét behívták a váróból.

Nagyon rossz híreket kapott

„Azt mondták, van valami, ami daganatnak tűnik” – idézte fel. „Óriási sokk volt. Soha nem voltak tipikus tüneteim. Soha nem voltam székrekedéses vagy hasmenéses. Teljesen rendben jártam vécére.” Ugyanezen a napon a szakorvos telefonon közölte vele, hogy a betegség gyógyíthatatlan.

„Azt mondta, mindenhol ott van – a hasfalamon, a májamon és a tüdőmön is.” Cecilia döbbenten reagált: „Arra gondoltam: hogy lehet a tüdőmön? Spinningórákra járok, a barátaimmal hajnali kettőig táncolok.”

Az édesanya jelenleg kéthetente jár kemoterápiára, emellett otthoni kezeléseket is kap. Négy kemoterápiás ciklus után úgy fogalmazott, „olyan, mintha egy 90 éves nő lennék”, és az állapotát „életem legrosszabb másnaposságához” hasonlította.

Nem adja fel

Ennek ellenére nem adta fel. „Nem tervezek meghalni a közeljövőben. Az orvosok azt mondták, valószínűleg 2 évem van. Az 5 éves túlélési arány a negyedik stádiumban 13 százalék. Én erre megyek rá – és még többre, ha lehet. Vissza akarok menni dolgozni. Élnem kell tovább az életemet. Már újra elkezdtem járni pilatesre is.”

A vastagbélrák az Egyesült Királyságban a harmadik leggyakoribb daganatos megbetegedés: minden huszadik nőt és minden tizenötödik férfit érint. Míg Ausztráliában már 45 éves kortól általános szűrőprogram működik, Angliában, Skóciában és Walesben csak 50 éves kortól küldenek szűrőcsomagot az érintetteknek.

Cecilia szerint ez végzetes különbséget jelentett az ő esetében. „Az első tünetemnél azonnal léptem, és mégis túl késő volt. Ha 45 évesen megkaptam volna a szűrést, most sokkal jobb helyzetben lennék.”