„Nem pusztán felszínes érdeklődésről volt szó: a Madrid figyelemmel kísért, de egy listán szerepeltetett, amelyen más, előnyben részesített célpontok is voltak. Ez a helyzet arra kényszerített, hogy várjak egy döntésre, ami hetekig vagy akár hónapokig is eltarthatott volna.”

A támadó hozzátette, számára nem volt vonzó a bizonytalanság: „A Real Madrid türelmet kért, de én a karrierem olyan szakaszában voltam, amikor stabil projektet, azonnali játékidőt és egyértelmű hierarchiát igényeltem.” Bár elismerte, megtiszteltetés lett volna a madridi mezben játszania, végül a biztos lehetőséget választotta, és elfogadta az arab Al-Ahli ajánlatát, ahol az első naptól kezdve kulcsszerepet kapott.

Firmino döntése mögött tehát nem a sport iránti érdeklődés hiánya állt, hanem a szakmai logika: „Nem engedhettem meg magamnak a hosszan tartó bizonytalanságot. Inkább választottam egy konkrét ajánlatot, mint egy kérdőjelekkel teli forgatókönyvet.” – idézi a Fichajes.

A történetnek volt egy második fejezete is: Firmino elárulta, hogy a Real Madrid a legutóbbi szezon végén ismét mérlegelte a szerződtetését, miután több támadó távozott, és szükség volt a rotáció megerősítésére. Végül azonban a klub belső helyzete – fiatal tehetségek berobbanása, kölcsönből visszatérő játékosok – csökkentette az esélyét annak, hogy újabb csatárt igazoljanak.

A szakmai stáb ugyan nagyra értékelte Firmino képességeit, különösen „az összjátékban való jártasságát, a játék olvasását és a tapasztalatát nagy színpadokon”, de a sportpolitikai tervek más irányba mutattak.

Firmino érkezése a LaLigába egyedi profilt hozott volna: olyan támadót, aki képes összekötni a sorokat, és kollektíven jobbá tenni társait. A Real Madrid végül más utat választott, a brazil pedig a biztos szerepkört kínáló arab klubok mellett döntött. Jelenleg az Al-Sadd játékosaként folytatja pályafutását, és úgy tűnik, nem bánja, hogy Európától távol talált új kihívást.