Karrierje során olyan ikonikus filmekben játszott, mint a Jeremiah Johnson vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. A 60-as évek végére Redford már a western műfaj egyik legnagyobb sztárjává vált, és 1969-ben olyan alkotással zárta le a korszakot, amelynek befejezése a mai napig a filmtörténet egyik legemlékezetesebb pillanata.

A western műfaját évtizedeken át olyan legendák formálták, mint John Sturges, Howard Hawks, John Wayne vagy Clint Eastwood. A 60-as és 70-es évek fordulóján azonban Redford és Paul Newman párosa új szintre emelte a zsánert, különösen George Roy Hill filmjében, a Butch Cassidy és a Sundance kölyökben, ami a vadnyugat alkonyának egyik legkeserédesebb és legdacosabb lezárását adta.

A film 1899-ben játszódik, amikor a vadnyugat már hanyatlóban van. A hírhedt Hole in the Wall banda két legismertebb tagja, Butch Cassidy (Paul Newman) és Sundance Kid (Robert Redford) menekülni kényszerül, miután egy vonatrablás után a törvény emberei rájuk szállnak. A páros végül Bolíviába menekül, ahol megpróbálnak tisztességes életet kezdeni, ám hamar rájönnek, hogy a békés munka nem nekik való – visszatérnek a bűn útjára, és ezzel megpecsételik a sorsukat.

A western csúcspontja

A film csúcspontja a végső összecsapás, amelyben Butch és Sundance a bolíviai rendőrség és katonaság gyűrűjében találják magukat. Miután mindketten megsebesülnek, egy épületben húzzák meg magukat, és bár tudják, hogy nincs menekvés, mégis megőrzik legendás vagányságukat. Butch egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy Ausztráliába menekülhetnének, majd megkérdezi Sundance-t, hogy odakint van‑e Joe Lefors, a rettegett törvényőr. Sundance így felel: nincs. Erre Butch elmosolyodik, és kimondja a filmtörténet egyik legikonikusabb sorát: „Ó, jó. Egy pillanatra azt hittem, bajban vagyunk.”

A műfaj egyik legnagyobb pillanata

Ez a mondat a western műfaj egyik legnagyobb pillanata: egyszerre dacos, humoros és tragikus. A két férfi tudja, hogy perceken belül meghalnak, mégis úgy döntenek, hogy pisztollyal a kézben, szembenézve a túlerővel futnak ki az utcára. A kamera ekkor megállítja a képet, miközben a fegyverropogás hangja jelzi a végzetüket. A jelenet egyszerre tiszteletadás a vadnyugat mítoszának és keserédes búcsú a hőskortól.

A film kulturális hatása azóta is óriási. A Raindrops Keep Fallin’ on My Head montázsa például számtalan modern alkotásban visszaköszön – a Pókember 2-től a Simpson családig. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök nemcsak a buddy‑filmek alapjait fektette le, hanem újraértelmezte a western hőseinek szerepét is: a lázadó, a törvényen kívüli, aki tudja, hogy a világ megváltozott, de ő már nem tud vele együtt változni.

A film egyik legfontosabb témája a vadnyugat végének tragikuma: az a felismerés, hogy a régi világ, amelyben a férfiak újra feltalálhatták magukat, eltűnt. Butch és Sundance számára nem maradt hely – sem Amerikában, sem Bolíviában. Ők a régi kor gyermekei, akik inkább halnak meg fegyverrel a kezükben, mintsem hogy beletörődjenek egy olyan életbe, amely nem az övék.

Egy szinte tökéletes film

A valóságban a két férfi története kevésbé romantikus: a bolíviai hatóságokkal vívott tűzharc órákig tartott, és a film több ponton is idealizálja a valós eseményeket. Mégis, a mozi ereje abban rejlik, hogy megadja nekik azt a hősiességet és méltóságot, amelyet a történelem nem biztosított számukra.

57 évvel a bemutató után a Butch Cassidy és a Sundance kölyök továbbra is a western műfaj egyik legnagyobb klasszikusa, és Robert Redford, valamint Paul Newman párosa máig etalonnak számít. A film utolsó mondata pedig – „egy pillanatra azt hittem, bajban vagyunk” – örökre beírta magát a filmtörténet legnagyobb pillanatai közé.