„Ez a mérföldkő egyszerre személyes áldás és tanúságtétel a rákgyógyításban az elmúlt években elért figyelemreméltó előrelépésekről.” Hozzátette, mindez „bátorítást adhat annak az 50%-nak, akik életük során diagnózist kapnak majd”.

A király 2024 februárjában jelentette be, hogy rákot diagnosztizáltak nála, és megkezdi a kezelést. Ezt követően minden nyilvános szereplést elhalasztott, de államfői feladatait a palotában továbbra is ellátta. 2024 áprilisában tért vissza a nyilvános eseményekhez, amikor a királyné társaságában ellátogatott az University College Kórház Macmillan Rákközpontba, ahol nyíltan beszélt arról, milyen „sokkot” jelentett számára a diagnózis.

A Sky News beszámolója szerint a Buckingham-palota egyik szóvivője a mostani beszéd után így nyilatkozott: „Őfelsége rendkívül jól reagált a kezelésre, és az orvosai úgy vélik, hogy az intézkedések mostantól elővigyázatossági szakaszba lépnek.”

A király a Stand Up To Cancer kampány részeként péntek este 20 órakor sugárzott üzenetében hangsúlyozta: „Saját tapasztalatból tudom, hogy a rákdiagnózis nyomasztó lehet. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a korai felismerés kulcs, amely átalakíthatja a kezelési folyamatot, felbecsülhetetlen időt adva az orvosi csapatoknak – és a betegeknek a remény értékes ajándékát.”

Kiemelte, „legalább kilencmillió ember hazánkban nincs naprakészen a rendelkezésre álló szűrésekkel”, ami „kilencmillió elmulasztott lehetőséget jelent a korai diagnózisra”.

A király konkrét példát is hozott: „Ha a vastagbélrákot a legkorábbi stádiumban fedezik fel, tízből kilenc ember legalább öt évig túlél. Ha későn diagnosztizálják, ez tízből egyre esik vissza. A korai diagnózis egyszerűen életeket ment.” III. Károly elismerte, hogy sokan azért kerülik a szűrést, mert „úgy képzelik, hogy félelmetes, kínos vagy kényelmetlen lehet”.

„Néhány pillanatnyi apró kellemetlenség csekély ár azért a megnyugvásért, amelyet a legtöbb ember kap, amikor közlik vele, hogy nincs szükség további vizsgálatokra, vagy amikor lehetőséget kapnak a korai felismerésre, amit életmentő beavatkozás követhet.”

A király „legmélyebb háláját” fejezte ki az orvosoknak, ápolóknak, kutatóknak és jótékonysági munkásoknak, majd így zárta gondolatait:

„Amint már megfigyeltem, a betegség legsötétebb pillanatait a legnagyobb együttérzés világíthatja meg. De az együttérzést cselekvésnek kell kísérnie. Ez év decemberében, amikor visszatekintünk az elmúlt évre, imádkozom, hogy mindannyian fogadalmat tehessünk: részt vállalunk a rák korai felismerésében. Az Ön élete – vagy valakié, akit szeret – múlhat rajta.”