Katie Baber 17 évesen még mirigylázzal diagnosztizálták, ám később kiderült, hogy valójában Hodgkin-limfómája van. Ma, 22 évesen már rákmentes, és tanítónak készül. Katie Baber 2020 februárjában észlelte először, hogy valami nincs rendben, amikor megduzzadtak a nyirokcsomói. Háziorvosa mirigylázat állapított meg, és fájdalomcsillapítót írt fel. Ám állapota romlott, és augusztusban már súlyosan feldagadt nyakkal tért vissza a sürgősségire.

A további vizsgálatok, köztük egy biopszia, kimutatták: Hodgkin-limfómáról van szó. A diagnózist a Covid-19 korlátozásai miatt telefonon közölték vele. „Óriási sokk volt” – mondta Katie. „A duzzadt nyakon kívül nem voltak tipikus tüneteim, mint például éjszakai izzadás vagy viszkető bőr. Szerettem volna minél előbb elkezdeni a kezelést, és próbáltam csak továbblépni.”

Kemoterápia egyedül, a járvány árnyékában

Katie 2A stádiumú limfómától szenvedett, és 2020. október 20-án kezdte meg a kemoterápiát. A pandémia miatt azonban teljesen egyedül kellett átvészelnie a kezeléseket. „Egyedül lenni a kezelés alatt hihetetlenül nehéz volt. Anyukám és a nagybátyám a Heath Kórház előcsarnokában vártak, miközben én bent voltam, de nem lehettek mellettem. A Teenage Cancer Trust egysége mindent megváltoztatott – a nővérek fantasztikusak voltak, és szoros kötelék alakult ki köztünk. Mélyen hálás vagyok a hihetetlen ellátásért, amit kaptam” – mesélte.

A kezelés során komplikációk is felléptek: novemberben szepszist kapott, de szerencsére felépült, és 2021 januárjában, közvetlenül 18. születésnapja előtt befejezte a kemoterápiát. „A születésnapomon csak anyukámmal ünnepelhettem, a barátokat és a családot az ablakon keresztül láttam. Később, amikor a korlátozásokat feloldották, bepótoltuk az ünneplést, ami csodálatos volt” – emlékezett vissza.

Katie ma már teljes életet él: 2025 szeptemberében kezdte meg tanulmányait a Cardiffi Metropolitan Egyetemen, ahol tanítónak készül. „Idén éreztem magam először fizikailag és érzelmileg is készen arra, hogy elkezdjem a diplomát. Mindig is tanár akartam lenni, és eddig imádom” – mondta.

Emellett aktívan támogatja a Stand Up To Cancer kampányt, mert tudja, mennyire létfontosságú a kutatás. „Hálás vagyok a kezelésért, amit kaptam. Kutatás nélkül ma nem lennék itt – ezért támogatom a Stand Up To Cancer kampányt” – hangsúlyozta.

Üzenet a fiataloknak és a közösségnek

Katie különösen fontosnak tartja, hogy a fiatalok is tisztában legyenek a rákkal kapcsolatos kockázatokkal. „Fogalmam sem volt, mi az a limfóma, mielőtt diagnosztizáltak. A fiatalokat is érintheti a rák – nem csak az idősebbek betegségéről van szó. Ha valami nem stimmel, vizsgáltasd ki magad” – figyelmeztetett a Wales Online hasábjain.

A statisztikák is aggasztóak: Walesben évente körülbelül 20 200 embernél diagnosztizálnak rákot, és 2040-re az előrejelzések szerint az Egyesült Királyságban kétpercenként diagnosztizálnak majd valakit. „Minden riasztó statisztika mögött ott van valaki, mint én. Ezért állok ki. A kutatás és a jobb kezelések mindent megváltoztattak számomra. A legnagyobb ajándékot kaptam: egy jövőt, tele különleges pillanatokkal a szeretteimmel.”

Közös összefogás a gyógyulásért

Katie ma már arra buzdít mindenkit, hogy vegyen részt a Stand Up To Cancer adománygyűjtő akcióiban, például a „Sweat Every Day in November Challenge”-ben, amely napi 30 perc mozgásra ösztönöz. „Az olyan sikertörténetek, mint az enyém, azt mutatják, hogy van remény. Minden apró cselekedet számít a rák elleni küzdelemben” – mondta.

Ruth Amies, a Cancer Research UK walesi szóvivője hozzátette: „Támogatóinknak köszönhetően tudósaink úttörő módon dolgoznak új és jobb módszereken, hogy minél több ember, Katie-hez hasonlóan, túlélje a betegséget. De tovább és gyorsabban kell haladnunk.”