A svédországi Karolinska Intézet (KI) rákkutatói azt vizsgálták, hogy a p53 nevű fehérje, illetve az azt kódoló p53 gén miként befolyásolja a rosszindulatú daganatok kialakulását.

A szóban forgó proteint őrzőfehérjének is nevezik, mivel nyomon követi a sejtosztódást, és szünetelteti a folyamatot, amint DNS-károsodást vagy mutációt észlel, ezenkívül megakadályozza, hogy a meghibásodott sejtek elrákosodjanak.

A p53 gén mutációi és egyéb működési zavarai az összes rákos megbetegedés feléhez kapcsolódnak, így ez az egyik leggyakoribb genetikai változás – nem véletlen, hogy az új kutatások során is erre a mechanizmusra összpontosítottak.

A p53 fehérje egyik hiányossága azonban, hogy hajlamos a sejtekben gyorsan lebomlani, ezért a Karolinska Intézet tudósai összefogtak az egyetem Biotudományok és Táplálkozástudományok Tanszékének kutatóival, hogy kiderítsék, a természet vajon nyújthat-e megoldást.

Tudósok egy szintetikus pókselyemfehérje kis szakaszát vizsgálták, amit egy emberi p53-hoz csatoltak, létrehozva egy pókselyem-p53 fúziós fehérjét. Ezt a kiméra proteint in vitro kísérletek során sejtekbe juttatva nagy számú termelést figyeltek meg, a fehérje pedig stabilabbnak bizonyult, mint a hagyományos p53, ezenfelül fokozott rákgyilkos képességgel rendelkezett.

Elektronmikroszkópos ellenőrzések, számítógépes szimulációk és tömegspektrometria kombinációjával a kutatók képesek voltak feltárni, hogy a pókselyemfehérje hozzáadásának miért van ilyen hatása. Elképzelhetőnek tartják, hogy a p53 protein rendezetlen szakaszainak szerkezetet ad, bár az új fehérje komponenseit és az egészséges sejtekre gyakorolt hatását további vizsgálatoknak kell majd alávetni, hogy bebizonyosodjon az elméletük.