A Predator-franchise évtizedeken át egy egyszerű alapképletre épült: egy Yautja idegen új környezetben csap össze elit harcosokkal. Az eredeti film akció-horror tökéletessé vált, ám a folytatások többnyire ismételték a jól bevált sémát, anélkül hogy bővítették volna a mitológiát vagy az érzelmi mélységet.

Ez változott meg, amikor Dan Trachtenberg átvette az irányítást. A Collider elemzése szerint a rendező mindössze négy év alatt három különböző módon is megújította a sorozatot: a Prey, a Predatorː Gyilkosok gyilkosa és a Predator: Halálbolygó mind új érzelmi, esztétikai és narratív irányt adott a történetnek.

A Prey visszarepítette a nézőt a 1700-as évekbe, ahol Naru (Amber Midthunder), egy fiatal komancs nő próbálta bizonyítani vadászképességeit. Bár a felszínen ismét egy Yautja vadászott egy tapasztalt harcosra, a történet modern fegyverek nélkül, ösztönök és technológia összecsapásaként mutatta be a konfliktust.

Bejöttek a változtatások

A Collider kiemelte, hogy Trachtenberg „úgy keretezte át a konfliktust, mint az ész, az alkalmazkodás és a túlélés harcát.” A film vizuálisan türelmesebb, a végtelen síkságok legalább olyan fontosak, mint maga a lény, és Naru fejlődése a törzsén belüli küzdelmekből éppúgy fakad, mint a Yautja elleni harcból.

A Predatorː Gyilkosok gyilkosa teljesen más irányt vett: egy animációs antológia, amely különböző korszakokban és kontinenseken mutatta be a Yautják összecsapásait vikingekkel, szamurájokkal vagy éppen második világháborús pilótákkal. „A Predator bárhol és bármikor játszódhat.” Az animáció lehetővé tette, hogy a mozdulatok gyorsabbak, a fegyverek részletesebbek, a brutalitás pedig látványosabb legyen, mint amit élőszereplős filmben könnyen meg lehetne valósítani.

A harmadik újítás a Predator: Halálbolygó volt, ami egy olyan bolygón játszódik, ahol minden élőlény a túlélésre és ölésre fejlődött. A történet középpontjában Dek, egy fiatal Yautja áll, akinek hűsége a klánja értékeihez próbára kerül. „A Badlands végre megteszi” –, vagyis bemutatja a Yautják kultúráját és értékrendjét, ami eddig háttérben maradt.

A mozikban jelenleg taroló filmben a vadászat beavatási szertartásként jelenik meg, a technológia megszerzése érdemhez kötött, és a törzsi rendszer a gyengéket kirekeszti. Dek története nem a dominanciáról, hanem a kételyről és az új szövetségekben való bizalomról szól, így ő lett az első valóban többdimenziós Yautja a franchise történetében. Trachtenberg „átformálta a franchise-t a modern sci-fi egyik legrugalmasabb, legizgalmasabb és legkiszámíthatatlanabb sagájává.”