Ez a közös elhatározás azonban éppen az lehet, ami megakadályozza őket abban, hogy valóban változást érjenek el. Az epizódban Manousos minden segítséget visszautasít a hive-tól, még akkor is, amikor azok vizet kínálnak neki, és könyörögnek, hogy vigyék el oda, ahová menni akar. Ő azonban így válaszol: „Semmi ezen a bolygón nem a tiéd. Semmi. Nem adhatsz nekem semmit, mert minden, amid van, lopott. Nem tartozol ide.” Ez a kijelentés világossá teszi, hogy nem félelem, hanem elvek miatt utasítja el a hive-ot.

Makacssága miatt Manousos kénytelen kutyaeledelt enni és autókból benzint szívni, miközben veszélyes gyalogtúrára indul. Bár elvei tiszteletre méltók, döntései veszélybe sodorják küldetését. Carol videói nélkül sosem tudta volna meg, hogy egyáltalán van esély a világ megmentésére, és lehetősége lett volna repülővel azonnal eljutni hozzá. Ehelyett életét kockáztatja, és végül mégis a hive segítségére szorul – írja a Screenrant.

Carol magánya

Miközben Manousos úton van, Carol 36 napot tölt teljesen egyedül, miután elhagyta Las Vegast. „The Gap” epizód bemutatja, hogy a magány hogyan törte meg: éttermekben eszik, golflabdákat üt épületeknek, majd tűzijáték közepén ül, anélkül, hogy elmozdulna, amikor egy rakéta közvetlenül felé dől. Bár minden fizikai kényelme megvan, az emberi kapcsolatok hiánya súlyos lelki válságba taszítja.

Carol és Manousos egyaránt úgy érzik, hogy a hive által erőltetett „csatlakozás” helytelen volt. Carol azonban végül megtörik, és így könyörög: „Vissza akarom, hogy jöjjenek.” Amikor a hive visszatér, összeomlik Zosia karjaiban. Ez a pillanat világosan mutatja, hogy a magány és az elszigeteltség végül legyőzte ellenállását.

Amikor Manousos végül eléri Carolt, kérdéses, hogy a főhősnő még mindig akarja-e „megmenteni a világot”. Ha sikerül is újra fellobbantania benne az ellenállás szikráját, mindketten gyengébb állapotban lesznek, saját makacsságuk következményeként.

A Pluribus ereje abban rejlik, hogy pillanatok alatt magával ragadja a nézőt: nem csupán egy posztapokaliptikus sci-fi történetet kínál, hanem mélyen emberi dilemmákat, érzelmi utazásokat és morális kérdéseket állít a középpontba. Az epizódok feszült atmoszférája, a karakterek makacs kitartása és a magány pusztító erejének ábrázolása együtt olyan hatást keltenek, ami túlmutat a műfaji kereteken. Ezért mondható el róla, hogy az elmúlt évek egyik legjobb sorozata, nemcsak a kategóriájában, hanem a kortárs televíziós alkotások egészében is.