A csillagok alapvetően meghatározzák a körülöttük keringő bolygók sorsát, ugyanakkor a kutatók most egy olyan természetes jelenséget azonosítottak, amely új eszközt adhat a kezükbe annak vizsgálatára, hogy ezek az égitestek alkalmasak lehetnek-e az élet fenntartására.

Luke Bouma, a Carnegie Tudományos Intézet munkatársa az Amerikai Csillagászati Társaság ülésén ismertette eredményeit, amik szerint bizonyos fiatal M törpe csillagok körül különleges plazmaszerkezetek működnek afféle kozmikus űridőjárás-állomásként.

Az M törpe csillagok

Az M törpe csillagok kisebbek, hűvösebbek és halványabbak a Napnál, mégis rendkívül gyakran rendelkeznek legalább egy, a Földhöz hasonló méretű kőzetbolygóval, amelyek közül sok azonban barátságtalan környezetet kínál.

Ezek a világok túl forrók lehetnek, instabil légkörrel bírhatnak, vagy gyakori kitöréseknek és intenzív sugárzásnak lehetnek kitéve, ugyanakkor kiváló terepet biztosítanak annak tanulmányozására, miként formálja a csillag az őt körülvevő bolygórendszert.

A csillagok hatása

„A csillagok hatással vannak a bolygóikra. Ez nyilvánvaló. Egyrészt a fényük révén, amit kiválóan tudunk megfigyelni, másrészt részecskéken keresztül, vagyis az űridőjárás formájában, például csillagszél és mágneses viharok útján, amelyeket sokkal nehezebb nagy távolságból tanulmányozni” – magyarázta Bouma. Hozzátette, hogy „ez rendkívül frusztráló, mert a saját Naprendszerünkben tudjuk, hogy a részecskék olykor fontosabb szerepet játszanak abban, mi történik egy bolygóval”.

Mivel távoli csillagok köré nem lehet közvetlen mérőműszereket telepíteni, Bouma a St Andrews-i Egyetemen dolgozó Moira Jardine-nel együtt egy különös M törpe csoport vizsgálatára összpontosított, amelyeket komplex periodikus változóknak neveznek.

Ezek a fiatal, gyorsan forgó csillagok fényességükben ismétlődő halványodásokat mutatnak, amelyek eredete sokáig bizonytalan volt, mivel egyesek csillagfoltokra, mások keringő anyagra gyanakodtak – számolt be róla a ScienceDaily.

Sokáig nagy volt a kérdőjel

„Sokáig senki sem tudta pontosan, mit kezdjen ezekkel a furcsa kis halványodásokkal” – fogalmazott Bouma, majd hozzátette, sikerült kimutatniuk, ezek a jelek a csillag felszíne feletti környezet sajátosságairól árulkodnak. A kutatók úgynevezett spektroszkópiai filmeket készítettek az egyik érintett csillagról, amelyek elemzése feltárta, hogy a fénycsökkenést viszonylag hűvös plazmafelhők okozzák, amelyeket a csillag mágneses tere csapdába ejt.

Ezek a plazmacsomók a mágneses erővonalak mentén mozognak, és egy fánk alakú, úgynevezett torusz szerkezetet alkotnak a csillag körül, amely folyamatosan együtt forog vele.

„Amint ezt megértettük, a halványodási jelek többé nem tűntek rejtélyes apróságoknak, hanem egyfajta űridőjárás-állomássá váltak” – mondta Bouma. „A plazmatorusz lehetőséget ad arra, hogy megtudjuk, mi történik az ilyen csillagok közelében lévő anyaggal, hol koncentrálódik, hogyan mozog, és milyen erősen befolyásolja a csillag mágneses tere.”

A kutatók becslése szerint a fiatal M törpék legalább tíz százalékánál kialakulhatnak hasonló plazmaszerkezetek, ami azt jelenti, hogy a csillagászok szélesebb körben is alkalmazhatják ezt a módszert az űridőjárás bolygókra gyakorolt hatásának feltérképezésére. Bouma következő célja annak tisztázása, hogy a torusz anyaga magából a csillagból származik-e, vagy külső forrásból érkezik.

„Ez kiváló példája egy váratlan felfedezésnek, olyasminek, amire nem számítottunk, mégis új nézőpontot ad a bolygók és csillagok kapcsolatának megértéséhez” – hangsúlyozta a kutató, aki szerint bár még nem tudjuk, léteznek-e valóban lakható bolygók az M törpék körül, abban biztos, hogy az űridőjárás kulcsszerepet játszik majd e kérdés megválaszolásában.