A Trónok harcától A Mandalórin át egészen a The Last of Us-ig minden műfajban bizonyította, hogy képes komplex, árnyalt és érzelmileg rétegzett karaktereket életre kelteni. A legtöbben azonban hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a nagy áttörések előtt volt egy film, amely már előre megmutatta, milyen erősen működik Pascal a „kemény, mégis gondoskodó” figura szerepében.

Ez volt a 2018‑as A lelőhely, amiben Sophie Thatcher oldalán játszott, és amely sok szempontból előképe lett annak a dinamikának, amelyet később Joelként tökéletesített. A lelőhely egy alacsony költségvetésű, mégis rendkívül atmoszférikus sci‑fi, amely egy idegen holdon játszódik, ahol két, egymással szemben álló kincsvadász kénytelen összefogni, hogy túlélje a mérgező környezetet és az ellenséges csoportokat.

Pascal karaktere, Ezra egy megkeményedett, sokat látott férfi, aki a körülmények hatására kénytelen együttműködni a fiatal Cee‑vel. A film központi feszültsége és érzelmi íve éppen ebből a kényszerű szövetségből fakad – és ez a dinamika kísértetiesen hasonlít arra, amit később a The Last of Us rajongói ismertek meg Joel és Ellie kapcsolatában.

Nagyot alakított Pascal

A sci-fi erőssége abban rejlik, hogy a korlátozott költségvetés nem hátráltatta, hanem éppen ellenkezőleg: fókuszáltabbá tette a történetmesélést. A film nem a látványos effektekre épít, hanem a karakterek közötti feszültségre, a túlélés pszichológiájára és arra, hogyan alakul át két idegen kapcsolata, amikor egymásra vannak utalva. Pascal és Thatcher kettőse emiatt működik olyan erősen: a film intim, szűk tereiben minden gesztus, minden félmondat súlyt kap.

A színész pályáját visszanézve ma már egyértelmű, hogy a Prospect volt az a szerep, amelyben először mutatta meg azt a fajta csendes, mégis mélyen emberi erőt, amely később Joelként világszerte ismertté tette. A film nemcsak egy sci‑fi kaland, hanem egy karaktertanulmány is, amelyben Pascal megmutathatta, hogyan képes egyszerre kemény és sebezhető lenni – ez pedig a The Last of Us egyik legfontosabb érzelmi pillére lett – írja a Collider.

A Prospect ma már sokak szemében egy rejtett gyöngyszem, amelyet érdemes újranézni, különösen azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan formálódott Pedro Pascal színészi eszköztára a nagy áttörések előtt. A film bizonyítja, hogy egy jól megírt, feszes sci‑fi történet akkor is működik, ha nem áll mögötte óriási költségvetés – elég két erős színész és egy világ, amelyben minden döntés élet-halál kérdése.