A döntés értelmében továbbra is tilos a belépés a veszélyeztetett területekre és a sószorosba, miközben a hatóságok folyamatosan felügyelik a munkálatokat, valamint mérik a környező folyóvizek sótartalmát.

A vészhelyzetet először május 8-án hirdették ki, miután a heves esőzések miatt megduzzadt Korond-patak vize betört a sóbányába, és elárasztotta annak teljes területét. Az intézkedést azóta havonta hosszabbítják meg. Augusztus 13-án a kilakoltatott lakosok visszatérhettek otthonaikba, miután a hatóságok beüzemeltek egy riasztórendszert, amely baj esetén időben figyelmezteti az illetékeseket.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az Antena3 hírtelevízióban bírálta, hogy „bár négy hónap telt el a parajdi katasztrófa óta, senki nem vállalta a felelősséget a történtekért”, és hangsúlyozta: „A tragédia nem maradhat következmények nélkül”. Felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a bányát működtető Országos Sóipari Társaságnál (Salrom) nem történt számonkérés, sőt – mint mondta – a vállalat vezetőtanácsa össze sem ül, hogy napirendre tűzze a kérdést. „Elveszítetted a társaság vagyonát, a bányát, ami profitot hozott, és te úgy teszel, mintha mi sem történt volna” – fogalmazott, hozzátéve, hogy legalább erkölcsi okokból vállalni kellene a felelősséget.

A bányakatasztrófa következményei a mai napig érezhetők: a Kis-Küküllőbe jutó sós víz miatt több Maros megyei településen – mintegy 40 ezer ember számára – továbbra sem iható a vezetékes víz, az ivóvizet tartálykocsikkal szállítják. Sipos Levente, az Aquserv regionális vízszolgáltató képviselője a Székelyhon portálnak elmondta: „Jelenleg a Kis-Küküllő vizének sótartalma kétszerese a megengedett értéknek, folyamatosan szivárog sós víz a folyóba”.

A helyzet megoldására több víztisztító állomás – köztük a gyulakutai és a küküllőszéplaki – sótalanító berendezést kap, a közbeszerzési eljárások lezárása után. Dicsőszentmártonban is egy ilyen, napi hatezer köbméter nyersvizet kezelni képes berendezés beszerzésére várnak. A beruházásokra a román kormány tartalékalapjából biztosítottak forrást, hogy a magas sótartalom mellett is működőképesek maradjanak a vízellátó rendszerek.

A parajdi sóbánya – Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága – bezárása nemcsak a bányászok, hanem a környék több száz vendéglátóhelyének megélhetését is veszélybe sodorta.

Liner/MTI