„Mindig nagyon egészséges voltam” – mondta a People-nek, hozzátéve, a diagnózis emiatt volt különösen nehéz számára. Doane több mint 10 éven át küzdött a betegséggel. Ezen időszak alatt nyolc különböző kemoterápiát kapott, gyakorlatilag mindenen átesett, amin csak lehetett. Rengeteg vizsgálaton vett részt, de egyvalami nem változott, mégpedig az a küzdelem, ami hajtotta őt előre. A hosszú kezelések alatt a rendszeres mozgás segítette, ám amikor harmadszor is elveszítette a haját, már nem szívesen járt nyilvános edzőterembe.

Ekkor testvére és sógora mutatta be neki a Tonal edzőgépet, ami otthoni, privát edzést tett lehetővé – és később az életét is megmentette. 2021 augusztusában második CAR T-sejt terápiáját kapta, és ettől kezdve egészen 2025 májusáig heti két-négy alkalommal edzett. 2022-ben közölték vele, hogy remisszióban van.

Jött az újabb rossz hír

Ám 2025 májusában újabb drámai fordulat következett: tüdőgyulladással került kórházba, és állapota gyorsan romlott. „Két nap alatt a kórházban, a harmadik napon már hívták a családomat, hogy jöjjenek el búcsúzni” – idézte fel. Férje az életjeleit és a gépeket lefotózta, majd egy mesterséges intelligencia szoftverrel elemezte, ami az ECMO-kezelést javasolta. Ez a gép ideiglenesen átveszi a szív és a tüdő funkcióit.

A kórházban nem volt ECMO, de a társkórházban igen. Az orvosok nem merték vállalni a 25 perces mentőutat, így Doane 8 perces túlélő repülést kapott. „Gyorsan rákötöttek az ECMO-ra. Két hétig voltam rajta, majd lélegeztetőgépen” – mondta. „Az ECMO teljesen más szintű kihívás, minden előkészület nélkül. Nem úgy van, hogy diagnózist kapsz és megbeszéled az opciókat. ECMO-ra akkor kerülsz, amikor már mesterséges kómában vagy, és a döntés kikerül a kezedből.”

Borzalmas volt az ébredés

Amikor felébredt, az élmény sokkoló volt: „Felébredtem, az ágyhoz kötözve, lélegeztetőgéppel és minden mással. Ez volt messze a legnehezebb dolog, amit valaha átéltem.” Orvosa így fogalmazott: „Tegyük perspektívába: a kórház több mint 1100 ágya közül te voltál a legbetegebb ember.” – idézte a People.

Doane ECMO után 42 napig volt lélegeztetőgépen, majd fizikoterápiát kapott, miközben 50 százalék volt az esélye a túlélésre. Hazatérve férje vitte be a házba, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy amennyit tud, maga tegyen meg: „A férjem mondta, hogy fel tud vinni. Én azt feleltem: minél többet teszek magamért, annál gyorsabban fogok felépülni.” Két hónap múlva már újra a Tonal gépen edzett.

2 hónapos rehabilitáció után visszatért a kórházba, ahol ajándékkosárral köszönte meg az életét megmentő dolgozóknak a munkát. Ők alig hitték el, hogy már jár, hiszen az ECMO-ra kerülő betegek fele nem éli túl. „Egyszerűen hihetetlen, ilyen felépülést elérni, majd visszamenni és beszélni azokkal, akik átsegítettek rajta – ez egy csodálatos történet” – mondta.

Ma, közel hat hónappal később, már csak kontrollvizsgálatokra jár, és félévente vérvizsgálatot végeznek nála, hogy ellenőrizzék, nem tért vissza a rák. „Senki sem tudja, mit kell majd átélnie az életben. Nem tudjuk, milyen kihívások várnak ránk. Ha van bármi, amit fizikailag, lelkileg vagy érzelmileg megtehetünk, hogy felkészüljünk, akkor meg kell tennünk. A Tonal felkészített arra, hogy optimális állapotban menjek bele valami nagyon traumatikusba” – mondta.

Tanácsa egyszerű, de erőteljes: „Nem tudjuk, mi jön. Végezze el mindenki az előmunkát, és bármi történik, szembe tudunk nézni vele. Az élet áldás, és annyi öröm van minden napban. Remélem, az emberek így élnek. Áldás élni.”