A germán média már Orbán Viktor bukását vizionálja

Az osztrák Der Standard nyomtatott változatának cikkét szemlézte a Mandiner, amely szerint lassan világossá válik, hogy a „jobboldali populista” Orbán Viktor éveken át „hamis biztonságérzetben” ringatta a magyar lakosságot.

Indokolják mindezt azzal, hogy Orbán többször is azt mondta, hogy az Oroszországgal kötött szerződések olcsó és megbízható gázellátást biztosítanak Magyarország számára. Hozzáteszik, hogy a magyarok 2014 óta fix árat fizetnek az áramért és a gázért, amely a mai piaci árnak nagyjából a tizenegy-tizenöt százaléka. 

Az osztrákok úgy fogalmaznak, hogy az idei április választásokig a rezsicsökkentés volt Orbán „leghatásosabb” kampányszlogenje, szerdán azonban a magyar kormánynak energia-vészhelyzetet kellett hirdetnie:  a rögzített ár, amelyet a kormány eddig garantált a polgároknak, augusztustól csak az átlagos fogyasztásra vonatkozik. Ezt havi 144 köbméter gázban és 210 kilowattóra villamos energiában határozták meg. Azok, akik többet fogyasztanak, a jövőben a sokkal drágább piaci árat fogják fizetni. 

A HVG a Deutsche Welle cikkét szemlézte, azonban betették a fizetőfal mögé, de a Mandinerről kiderül, hogy arról van szó szerintük, hogy a fene nagy Putyin-barátságával a magyar miniszterelnök elszigetelte országát. 

NE HAGYD KI

Belföld

Donald Trump ismét felhívta Orbán Viktort

Ugyanis az EU leállíthatja a támogatásokat (pontosabban nem a támogatásokat, hanem a Magyarországnak járó pénzeket nem fizetik ki – a szerk.), ezen felül Orbán szociális modellje is a bukás szélére került. 

A szerző, Keno Verseck úgy fogalmaz, hogy Magyarország fordulópont előtt áll, szerinte a magyar kormányfő jó egy évtizede folyamatosan nem hagyja nyugton az Uniót. Brüsszel mindezidáig azonban nem találta meg a módját, hogy hatékonyan megbüntesse, amiért antidemokratikus alapon átalakította Magyarországot. Azonban felmorzsolódott a vitában, hogy kellene-e valamit tenni és mit. Orbánnak viszont mindig sikerült taktikázással megvezetnie, illetve a vétóval megzsarolnia az uniót.

Azonban azt vizionálja, hogy fordul a szél, és minden területről szemből fúj. A Kremllel kialakított szoros kapcsolat miatt Budapest teljes mértékben magára maradt, még legszorosabb szövetségesével, a lengyelekkel sem értenek egyet. A következő hónapokban pedig eldől az Unió részéről, hogy vezetnek-e be szankciókat Magyarország ellen a jogállamiság problémái miatt. 

A balliberális narratíva ismertetése után Verseck hozzáteszi: látszik, hogy az országot súlyos gazdasági válság fenyegeti, és hogy nem tartható fenn a költséges orbáni szociális modell, amellyel a miniszterelnök lekenyerezi a társadalom nagy részét.

A szerző kiemeli, hogy egyre több partner, valamint Brüsszel is arra a következtetésre jut: a magyar miniszterelnökkel nem lehet komolyan tárgyalni a demokráciáról, a jogállamról, az alapértékekről.

Ezért írja (reméli), hogy Orbán viselkedésének következményei lesznek ugyanis az  Európai Tanácsnak nemsokára döntenie kell: elvesz-e forrásokat a magyar féltől, és ha igen, mennyit. És most már egyáltalán nem biztos, hogy akadnak olyanok, akik Budapest oldalára állnak, teszi hozzá.