A Netflix produkciója azonban vegyes fogadtatásban részesült: miközben a Rotten Tomatoes közönségpontszáma rekordot döntött del Toro számára, sok kritikus szerint a film túlzottan hűséges a forráshoz, és emiatt érzelmileg távolságtartó. „A Frankenstein legnagyobb csalódása annak felismerése, hogy ez egy érzelmileg steril adaptáció, amin túl szó szerint követi az alapanyagot, és ezzel elveszíti azt a maró erőt, amely Shelley prózáját időtlenné teszi.” – írja a ScreenRant.

A filmben Victor Frankenstein (Jacob Elordi) a halál legyőzésére tett esküje miatt hozza létre a szörnyet, ám türelmetlensége a lény lassú fejlődése miatt évtizedeken át tartó harcba sodorja őket. A Netflix‑változat több ponton módosítja az eredeti regényt, új szereplőket hoz be, másokat pedig elhagy, ám ezek a változtatások nem befolyásolják jelentősen a történet menetét.

„A film vizuálisan lenyűgöző élményt nyújt, de egyben Hollywood remake‑kultúrájának tükre is, amely gyakran inkább biztonsági játékot játszik, mintsem kreatív kockázatot vállal.”

Garantáltak lehetnek a nagy díjak

A szereposztásban Mia Goth is feltűnik, aki több karakter szerelmi szálában kapott szerepet, ám a kritikusok szerint „nem kapott igazán érdekes lehetőséget a karakter kibontására, annak ellenére, hogy jelentős képernyőidőt kapott”. Jacob Elordi alakítása viszont kiemelkedőnek bizonyult, sokak szerint karrierje eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta.

A film Oscar‑esélyeit illetően a szakértők úgy vélik, hogy a nagy öt kategóriában (legjobb film, rendező, férfi főszereplő, női főszereplő, forgatókönyv) nem biztos, hogy jelölést kap, de a látványvilágért járó díjakban szinte garantáltan számíthat elismerésre. A produkciós design, a jelmez, a smink, a vizuális effektek és az operatőri munka mind olyan területek, ahol a Frankenstein komoly esélyekkel indul.

A kritikusok összehasonlították del Toro filmjét Robert Eggers tavalyi Nosferatu‑adaptációjával. Míg Eggers új perspektívát adott a klasszikus történetnek, del Toro inkább a hagyományos vonalat követte, ami sokak szerint túlzottan biztonságos döntés volt. A ScreenRant szerint „a Frankenstein olyan, mintha egy gyönyörű színpalettával festett összefoglalót néznénk, amely a szépség mögé rejti a történet sekélyességét.”

A remake‑ek dominanciája a kritikai és kereskedelmi sikerlistákon egyre nyilvánvalóbb. A Frankenstein pénzügyi és kritikai sikere is azt mutatja, hogy a stúdiók inkább a biztosra mennek, mintsem drága, eredeti produkciókat finanszírozzanak. Ez a tendencia ugyan garantálja a közönség érdeklődését, de sokak szerint hosszú távon a kreatív sokszínűség rovására megy.