A tapasztalt mentős 1981 augusztusában csatlakozott az Országos Mentőszolgálathoz: pályafutását az újpesti mentőállomáson kezdte, majd 2006-tól már a Váci Mentőállomáson dolgozott főápolóként. Kollégái szerint nem csupán a mindennapi munkában számíthattak rá, hanem emberileg is meghatározó alakja volt a közösségnek, aki mindig igyekezett segíteni bajtársait, miközben nyugodt jelenléte sokaknak adott biztonságérzetet a legnehezebb helyzetekben is.

Az Országos Mentőszolgálat közösségi oldalán közzétett bejegyzés szerint az utolsó szolgálati napján a váci mentőállomás dolgozói szeretettel és megható szavakkal búcsúztatták Feri bát.

A bajtársak beszédükben úgy fogalmaztak: „A szolgálatokban mindig volt valami, amiről tudtuk, hogy Feri bá dolgozik. Hiányozni fognak a történeteid, a nyugalmad, a bölcsességed, és persze a finom sütik, amiket sokszor hoztál nekünk.”

Eljött a búcsú ideje

A búcsúztatás során azt is kiemelték, remélik, a nyugdíjas években is megmarad az a derű és pozitív életszemlélet, amelyet mindenki nagyra értékelt benne. Kollégái így folytatták a róla szóló méltatást: „Reméljük, a nyugdíjas években is megmarad a jókedved, az erőd és az a derű, amit mi is annyira szeretünk benned. Mert te nemcsak mentőápoló voltál, hanem nagybetűs úriember. A betegekkel is, velünk is. A fiatal ápolókat mindig a szárnyaid alá vetted. Tanítottad őket, figyeltél rájuk, terelted őket.”

A bajtársaktól érkező üzenetekből világosan kirajzolódik, hogy Csulik Ferenc nem csupán munkatárs volt a mentőállomáson, hanem olyan ember, aki emberi tartásával, türelmével és tapasztalatával hosszú időn át meghatározó szerepet töltött be a közösség életében.

Az Országos Mentőszolgálat a búcsúüzenet végén így kívánt neki további szép éveket: „Nyugdíjas éveihez jó egészséget, sok nyugodt napot és megérdemelt pihenést kívánunk!”