Pályafutása során igazi „mentős dinasztiát” erősített, hiszen bátyja is több évtizeden át dolgozott ugyanazon az állomáson, így a hivatás szinte családi örökségként volt jelen.

Az Országos Mentőszolgálat közleménye szerint kollégái így köszöntek el tőle: „Kedves Árpád! Nehéz szavakba önteni azt a tiszteletet és hálát, amit mindannyian érzünk irántad. 46 évnyi elkötelezett, fáradhatatlan és példamutató munkád után most egy új fejezet kezdődik az életedben: a jól megérdemelt nyugdíjas évek. Az elmúlt évtizedek során szakmai tudásoddal, tapasztalatoddal, emberségeddel, segítőkészségeddel és kifinomult humoroddal gazdagítottad bajtársi közösségünket.”

„Te voltál az, akire mindig lehetett számítani, legyen szó határidős feladatokról, kihívásokról, vagy csak egy jó szóval való támogatásról. Most, hogy búcsút intesz a mindennapi munkának, kívánjuk, hogy a nyugdíjas éveid legyenek tele örömmel, egészséggel és pihenéssel. Köszönjük Árpád, hogy velünk voltál, tanítottál, inspiráltál és példát mutattál mindannyiunk számára. A nyugdíj nem búcsú, hanem egy új kezdet, és mi örömmel kísérünk el ezen az úton.”

A hivatás tovább él a családban

Haris Árpád nyugdíjba vonulásával sem szakad meg a családi kötődés a szigetvári mentőállomáshoz, hiszen unokaöccse mentőgépkocsi-vezetőként folytatja a hivatást. „Bajtársunknak kívánjuk, hogy ebben az új kezdetben minél több időt tudjon lányaival, dédunokáival és feleségével együtt tölteni.”

Haris Árpád négy és fél évtizeden át szolgálta a közösséget, és munkájával, emberségével, valamint humorával maradandó nyomot hagyott kollégái és a szigetvári mentőállomás történetében. Nyugdíjba vonulása nem csupán egy korszak lezárása, hanem egy új élet kezdetének ünnepe, amelyben a család és a pihenés kerülhet középpontba.